A gyorsan fejlődő cég bronzcsillárjai világítottak már a századfordulón a királyi palotában, az Országházban, a fővárosi bankok székházaiban. Az első világháború utáni nagy fejlesztések eredményeként zománcedények, fürdőkádak gyártásával bővült a termékválaszték. 1932-ben magába olvasztotta a fűtési berendezések, fürdőszoba-berendezések és színesfémöntvények gyártásával foglalkozó Győrffy-Wolf Fémárugyár Rt.-t. Ebben az évben szerepel először a termékeken a Lampart márkanév. 1935-ben fuzionált a Fegyver- és Gépgyár Rt.-vel, Fémárú Fegyver-és Gépgyár Rt. néven, de a Lampart márkanevet is megtartotta.

A vállalat 1947-ben szétvált, és többszöri átszervezés után az egy évvel későbbi államosításkor újjáalakult Lampart Zománcárugyár Nemzeti Vállalat néven. Ez idő tájt több hasonló profilú céget kapcsoltak hozzá, termékszerkezete is átalakult. Neve 1951-től Kőbányai Zománcárugyár, utalva újabb gyártmánycsoportukra. 1957-től Lampart Művek, 1959-től pedig a hat vállalat összevonásából alakult Zománcipari Művek Lampart gyáregysége lett. Az edénygyártást beszüntették, helyette savállóan zománcozott élelmiszeripari és vegyipari gépeket és berendezéseket, tartályokat gyártottak. 1968-tól a Lampart Zománcipari Művek Vegyipari Gépgyára, 1981-től önállósulva Lampart Vegyipari Gépgyár.

A nyolcvanas években a kényszerűen erőteljes "fogyókúrán" átment cég 1993-ban előbb Lampart Vegyipari Gépgyártó és Forgalmazó Kft.-vé, az 1995-ös privatizációt követően Lampart Vegyipari Gépgyár Kft.-vé, majd 1997-től rt-vé alakult, tulajdonosai magánszemélyek. A 2000-ben 135 alkalmazottat foglalkoztató vállalat fő termékcsoportjai továbbra is a vegy-, a gyógyszer- és az élelmiszeripar számára gyártott gépek és berendezések.

További magyar márkák története itt