Török Gábor blogjában azt írja: lehetnek jól és rosszul működő egypárti és koalíciós kormányok egyaránt. A modellek közötti választás alapkérdése mégis az, hogy mit tartunk fontosabbnak: azt, hogy egy döntés gyorsan megszülethessen, hogy egy kormány idejét ne az egyeztetés, hanem a döntéshozatal kösse inkább le; vagy azt, hogy már a kormányon belül legyen vita, ellenerő, ellensúly, hogy a döntéshozók intézményesen, a dolgok működési logikája által rá legyenek kényszerítve arra, hogy politikai kompromisszumokat kössenek. Egészen világos, hogy mindkét modellnek vannak előnyei és hátrányai, hogy melyiket preferáljuk, nem csupán szakmai kérdés (ha így lenne, létezne királyi út a politikában: nem létezik), hanem legalább annyira világnézeti és értékrendbeli - fejti ki a politikai elemző.

S még valami: tapasztalati - teszi hozzá. A szerző szerint ez az, ami miatt az ország szempontjából 2014-ben egyáltalán nem lenne tragédia, ha valamilyen – akár ma elképzelhetlennek gondolt – koalíció alakulna. Leginkább azért, mert a magyar választókra és különösen annak politikusaira nagyon ráférne már az az élmény, hogy a politikában időnként a riválisoknak is együtt kell működniük, közösen kell gondolkozniuk, ha tényleg az ország problémáinak a megoldása érdekli őket. Arról nem is beszélve, hogy talán mégsem olyan rossz az, ha egy politikai vezetőnek – mielőtt a döntés megszületik - azok előtt is meg kell védenie az álláspontját, a tervét, a szándékát, akik nem csupán bólogatni érkeztek, hanem valódi (használható) vétójoguk is van.

A szerző teljes bejegyzését itt olvashatják el.