Amerikában végeérhetetlen vita szól arról, vajon a fekete diákok miért tanulnak rosszabbul, mint a fehérek. A rasszista sztereotípiák állandó érvéül szolgáló jelenség antropológus kutatók szerint vagy nem is létezik, vagy valódi magyarázata a kisebbségi védekező reflex: a bezárkózás és a többségi viselkedésminták és értékrend dacos visszautasítása.
John U. Ogbu, a kaliforniai Berkeley Egyetem antropológus professzora a nyolcvanas években a "fehérként viselkedni" kifejezés bevezetésével igyekezett magyarázni, miért utasítják el az afro-amerikai gyerekek a jó iskolai előmenetel egyik jellemzőjét, a nyelvtanilag helyes beszédet. A nigériai származású professzor ötezer clevelandi középiskolás részvételével végzett legújabb kutatása alátámasztani látszik korábbi feltételezését, miszerint a fekete diákok kisebbségi identitást kifejező dacával magyarázható az afro-amerikai és a fehér gyerekek tanulmányi eredménye közt kimutatható különbség.
"Mindegy, hogy az iskolákban milyen reformokat vezetnek be, nem segít. A probléma egyik gyökere a társadalom és az iskolarendszer, a másik maga a fekete közösség" - nyilatkozta a kutató, akit az a tény lepett meg a legjobban, hogy a középosztálybeli, orvos vagy ügyvéd szülőktől származó afro-amerikai gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogyan lett szüleikből az, ami. Saját világukba zárkóznak, ahol a legnagyobb tekintélynek a rapperek örvendenek, s pontosan tudják, mekkora erőfeszítést kellene kifejteniük egy-egy jó jegyért, ám mégsem teszik. Jól tanulni ugyanaz, mint "fehérként viselkedni": ezért az elutasítás - véli Ogbu.
"Nincs összefüggés a diákok származása és aközött, hogy a jól teljesítőket gúny tárgyává teszik" - állítja ugyanakkor Ronald F. Ferguson, a Harvard egyik intézetének kutatója, egy nemrégiben végzett, negyvenezer diákot megkérdező kutatás eredményeire hivatkozva. Eszerint az afro-amerikai és latin diákok épp olyan keményen tanulnak, mint fehér társaik. "Habár a kisebbségi diákok kevésbé teljesítenek jól olyan területeken, mint például a házi feladat megírása, helytelen lenne azt feltételezni róluk, hogy nem érdekli őket az iskola" - fejtegette a New York Times-nak a kutató. A vád, hogy valaki "fehérként viselkedik", arra vonatkozik, amikor fekete diákok fehérekkel barátkoznak, úgy téve, mintha fekete barátaikra már nem lenne szükségük: viselkedésmintákról, nem a teljesítményről van szó, véli Ferguson. Természetesen a feketék közül a jól teljesítőket éppúgy gyakrabban éri a "fehérként viselkedés" vádja, ahogyan összességében a strébernek tartott diákokat a gúny - de ez nem a teljesítménynek, hanem a "felsőbbrendűsködő" viselkedésnek szól.
