Szólásszabadság és nemzeti jelképek
A szólásszabadság Amerikában nagy népszerűségnek örvend: a Princeton Egyetem 2002-es, az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítéséhez – mely a szólás szabadságát van hivatott védelmezni - való hozzáállást vizsgáló felmérése szerint a megkérdezettek 98 százaléka tartotta fontosnak az ország alkotmányának ezen részét. Ez persze nem meglepő: az ország mindig is ismert volt a szabadságjogok védelméről. Ugyanakkor felmerül a kérdés: megmarad-e ez a liberális szemlélet akkor is, amikor az amerikaiak úgy érezhetik, hogy egy emberként kellene fellépniük az országukat ért támadás ellen; ahogy történt ez a 2001.szeptember 11-i terrortámadás után is. Kérdés, hogy akkor is elfogadhatónak tartják-e a különvéleményt, amikor látszólag az ország érdeke, politikája egységes fellépést kívánna meg.
13 évvel később – a már említett felmérésben – az amerikaiak még mindig ilyen, a szabadságjogokat komolyan vevő népségnek látszanak, hiszen a megkérdezetteknek csak hat százaléka nyilatkozott úgy, hogy korlátozni kellene a népszerűtlen véleményt képviselőket. Az ördög azonban a részletekben lakozik: a megkérdezettek 41 százaléka korlátozná, hogy háború idején egyetemi tanárok a kormány katonai politikáját bírálja. Ami pedig a zászlóégetést illeti: a válaszolók mintegy fele – 46 százaléka – egészítené ki az alkotmány első kiegészítését oly módon, hogy kifejezetten tiltaná a nemzeti zászló elégetését vagy megbecstelenítését. Mindemellett a zászlóégetéssel kapcsolatos alkotmány-kiegészítést támogatók aránya az elmúlt hat évben csökkent, 2001-ben a megkérdezettek 40 százaléka tiltotta volna a nemzeti jelkép rongálását. A felmérés alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a szólás szabadságának kiemelkedő státusza mégsem olyan mélyen gyökerező az amerikaiak értékrendjében, hiszen különleges helyzetekben – mint amilyen jelenleg a terrorizmus elleni háború időszaka – valamelyest alárendelődik (alárendelődne) a hazafias érdekeknek.