A 2020-as szófiai az első garantáltan doppingmentes olimpia. Igaz, ehhez a körülmények különös összejátszására volt szükség. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) a WADA hathatós segítsége mellett sem sikerült ugyan sokáig elérni, hogy a doppingfelhasználás csökkenjen, de a sportolók, edzőik és menedzsereik nemzetközi fórumokon, körülményes jogi procedúrák után 2017-ben kiharcolták, hogy legálisan, ellenőrzött módon használhassák a teljesítményfokozó szereket és eljárásokat. A NOB - mentve a menthetőt - legott megegyezett a Sportolók Nemzetközi Antiprohibíciós Közösségével (SNAK), hogy a doppingolt és genetikailag módosított sportolók ezentúl sem szerepelhetnek a normál nyári olimpiák programján, de a paralimpia mintájára a játékokkal párhuzamosan versenghetnek.

A NOB elnöke kifejezte örömét, hogy végre pont került a hosszú történet végére, amely még 2004-ben kezdődött a sportolók WADA-ellenes sztrájkjával, és előbb a sporttársadalom szakadását, majd az olimpiai mozgalom lassú sorvadását eredményezte. A SNAK évekig kakas- és kutyaviadalok mintájára óriási népszerűségnek örvendő alternatív játékokat rendezett titokban, a szabadságukért harcoló sportolóknak azonban már nem kell tartaniuk a rendőrök zaklatásától.

Igaz, a kormányok egyelőre az egyezmény ellenére sem engedélyezik, hogy doppingolt sportolók használhassák a nemzeti jelképeket, zászlót, címert, himnuszt, így hivatalosan nemzeti csapatok sem vesznek részt az új típusú játékokon. Ben Johnson, a SNAK tiszteletbeli elnöke szerint ez nem zavarja őket, hiszen ezzel voltaképpen ők tisztelegnek igazán azelőtt a coubertini elv előtt: a versenyzők nem országokat, hanem csak magukat képviselik. A SNAK akkor erősődőtt meg igazán, amikor a WADA közbenjárására a civilizált országok kormányai megtiltották azoknak a zenéknek, képzőművészeti és irodalmi alkotásoknak a forgalmazását, illetve bemutatását, amely dopping, drog vagy alkohol befolyása alatt születtek. Így kerültek feketelistára Miles Davis, Charlie Parker, a Doors és a Nirvana zenéi, Gustav Klimt és Van Gogh festményei, Krúdy Gyula regényei, illetve Winston Churchill Második világháború c. memoárja. A SNAK mozgalom az ekkor elemi erővel kitört közfelháborodásra épített.

A SNAK 2009-ben előbb elérte, hogy a luxemburgi európai bíróság a WADA által megkövetelt ún. önkéntes beleegyező nyilatkozatokat jogellenesnek nyilvánítsa, lévén azok nem biztosítanak valódi választási lehetőséget a sportolóknak, mivel kitöltésük kötelező. Aztán a sportolók az abortusz analógiájára hivatkozva a strasbourgi emberi jogi bíróságon kivívták, hogy a saját test feletti önrendelkezés kiterjedjen a doppinghasználatra és a genetikai beavatkozásra is. Majd az ENSZ közgyűlés is nyilatkozatban ítélte el a WADA emberi méltóságot sértő, gestapós módszereit. Ezek után a NOB és a nemzetközi sportszövetségek által eltiltott sportolók próbaperek tucatjait nyerték meg országaik bíróságain, és jelentős kártérítéseket kaptak a pervesztes szervezetektől.

Így tisztult meg 2020-ra az olimpiai mozgalom a doppingtól, egyszersmind az üldözött sportolók visszanyerhették emberi méltóságukat. A NOB elnöke még sem volt felhőtlenül boldog, mivel a 2004-es olimpiához képest, amikor televíziós jogdíjakból 1,5 milliárd dollár, szponzorációból pedig 3 milliárd dollár folyt be, most csak összesen félmillió dollár kasszíroztak. A sportpolitikus érthetetlennek tartja, hogy az ezzel szemben a párhuzamosan zajló doppingbarát londoni szuprolimpia óriási médiaérdeklődés mellett zajlik, és a bevétel akár a 15 milliárd dollárt is elérheti. A szófiai normál olimpián a százméteres síkfutást 10,2 másodperces idővel egy grönlandi sportoló nyerte, míg a londoni győztes 6,3 másodperccel lett első.

Sajnos, megszületett a londoni játékok első dopping ügye is. Az egyik súlyemelő doppingtesztje ugyanis negatívnak bizonyult. A versenyzőt a játékokról kizárták, és a súlyemelésben elért aranyérmét is vissza kell szolgáltatnia a SNAK-nak. Ő azonban váltig állítja, hogy igenis doppingolt, és jogi úton kíván elégtételt venni meghurcolóin.