Panelinterjú, panelkoncert, paneltévé, panelportré. Egy német weboldal olyan platformot kínál, ahol megvalósul Frankenstein, ez esetben a szocialista tervgazdálkodás szörnyszülöttének álma: elfogadással és szeretettel, sőt, csodálattal adóznak ehelyütt a kockalakásoknak.
A jeder-qm-du.de egy olyan trendet követ nyomon, mely a volt NDK-s városok részeit jellemzi: Berlint, Potsdamot, Rostockot. A kreatív szakma ugyanis felfedezte magának a panelt, amely elhomályosítja a Flashdance-ből is ismert és amerikai hagyományokon alapuló raktárépületek, loftok művészi varázsát.
Színes panel Drezdában
dasnutellabrot
Minimalista megoldások, egyentapétától és festéktől megtisztított csupasz falak között dizájner bútorok édesítik meg a méretre szabott, újfajta életérzést. A Spiegel Online videón mutatja be Berlin-Mitte belvárosi lakótelep két vállalkozó szellemű lakóját. Rahel Morgen egy divatlap kiadója, Sebastian Gmelin pedig építész, és mindkettejük újraértelmezte az NDK-ban jórészt a nyolcvanas években épült, sokak által förtelmes teremtményeknek tartott paneleket, mi több, játékteret teremtett bennük.
Panel újratöltve
jeder-qm-du
Gmelin szerint sármos a lakása, ahol már több női magazin is megfordult egy-egy divatfotózás erejéig. Az építész presztízslakássá alakította az eredetileg funkcionalitást és helyspórolást szolgáló tereket, és lecserélt mindent, ami a felidézné a régi kort. Ám vannak, akik épp a retro felívelő életciklusa miatt térnek vissza az utált panelbe. A WBM, egy közép-berlini ingatlanvállalkozás például koncerteket és lemezfelvételeket szervez a szocialista nosztalgiaterekbe: a konyhai sarokgarnitúrán ugyanis másként szól az unplugged, az alacsony belmagasság pedig újfajta akusztikával szórakoztatja a hallgatóságot.
A panelláz odáig fajult, hogy már kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat is szerveznek lakótelep témában, Potsdamban például a lebontásra ítélt lakóépületek megmentése érdekében szervezik a következő fórumot, de olyan „panelfejek” is megszólalnak a paneles weboldalon, akik szakértői az építményeknek. Günter Höhne például a keleti blokk lakáskultúrájának ismerője, és rávilágít, hogy a negyvenéves német-német különélés korántsem jelentette azt, hogy a nyugati részeken nem hatott volna a panel és a minimál-életérzéssel párosuló dizájn.
Philipp Meuser kölni – tehát nyugat-német születésű – építész pedig odáig megy, hogy – sokak felháborodására – a panel esztétikájáról beszél. A német bejárta a volt szocialista államokat, hogy megállapítsa és bebizonyítsa: nem is volt olyan monoton a blokkok architektúrája, és még stílust is fel lehet fedezni a tízemeleteseken. Üzbegisztánban például az orientális mintázat dívott, Meuser úgy fogalmaz, az a díszítés, amit Európában a szőnyegeikről ismerünk, a Szovjetunió legkeletibb csücskébe felkúszott a házak homlokzatára. Ugyanakkor a csehekre az absztrakt geometria volt hatással, míg az oroszok az 1980-as olimpiától ihletve sportos motívumokat csempésztek az akkoriban épülő panelrengetegbe.
A magyar luxuspanel
expressz
A magyar helyzet nem ennyire rózsás és korántsem hipszter a paneltémában. Bár nálunk terjedt a "luxuspanel" fogalma, de ez csak amolyan ingatlanos túlzásként dívik, hogy jobban el lehessen adni a kényelmetlennek és cikinek tartott lakótelepi lakásokat.
A panel.blog.hu-n két éve foglalkoztak a jelenséggel, ahol azt elemezték, hogy a panel fogalmával ellentétes luxust hogyan vélik megvalósítani a lakástulajdonosok. A „lekerekített átjárófal”, a tűzpiros falfesték, de a reluxa és a klíma is jelenthet már presztízst idehaza, ami alternatívát kínálhat az új építésű lakásokra, és megoldás lehet az alacsonyabb jövedelmű, önrésszel nem bíró réteg fészekrakására. A túlfűtött kockatér és a koloniálromantika a magyar kreatívokat egyelőre nem ihlette meg, de ki tudja, a panelprogram talán még ezen is segíthet.