Az ismeretlen eredetű idült betegség során elváltozások jelentkeznek a bőrben, az ízületekben, a belső szervekben és az erekben, leggyakrabban a kézen, a lábon, az arcon. Az ujjak annyira megvastagodnak, hogy a beteg a cipőjét sem tudja befűzni. Az arcizmok elmerevedése miatt pedig annyira sem tudja kinyitni a száját, hogy szilárd ételt fogyaszthasson. A tünetek kiváltó oka, hogy az immunrendszer túlzott mennyiségben termel kollagént.

Az elsőként a New England Journal of Medicine című tudományos folyóiratban megjelent beszámoló szerint a ciklofoszfamid hatóanyaggal végzett kezelés hatását az egyik amerikai beteg azzal mérte, hogy 23 milliméter helyett már 27 milliméterre tudja nyitni állkapcsát, illetve hogy az eddigi háromról négyre tudta növelni azoknak a napoknak a számát, amelyeken fényképészként már kézbe tudja venni kameráját. Igaz, ezért minden hónapban, két egymást követő napot kórházban tölt, ahol nyolc órán át kapja intravénásan az antitesteket. A ciklofoszfamiddal végzett vizsgálat reményt keltő, mert eredményt hoz a betegség súlyos formájában szenvedőknek azzal, hogy lassítja a bőr megvastagodását és a tüdőfunkció romlását.

A szkleroderma tanulmányozásával a kutatók egyre többet tudnak meg az autoimmun betegségekről, és a hátterükben álló folyamatokról, amelyek révén a szervezet önmaga ellen fordul. A betegségnek két formáját ismerik, a szisztémás szkleroderma a belső szerveket (szív, tüdő, vese) is érinti, az életet is fenyegetheti. A lokalizált változat bizonyos bőrfelületekre korlátozódik. Jellegzetes kezdeti tünete, hogy az ujjvégek megvastagodnak, megkeményednek. Hideg vagy érzelmi felindulás hatására az ujjak hirtelen elfehérednek, érzéketlenné válnak, felmelegedés után pedig elkékülnek.

Az Egyesült Államokban 300 ezer embernél diagnosztizálták a szklerodermát, egyharmaduknál a súlyos formát. Nőknél négyszer gyakoribb, főként a termékeny időszakban jelentkezik, gyerekeknél ritkán fordul elő.