Az elmúlt időszakban az ilyen személyiségek közül Dr. Hannibal Lecter, A bárányok hallgatnak című film főszereplője vált a legszélesebb körben ismertté, de természetesen a szociopaták többsége ártalmatlan hozzá képest, s legnagyobb problémájuk az, hogy nem tudják magukat különböző szerepekbe beleélni, mások helyébe képzelni. Ennek ellenére általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel, csak hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra. Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkifurdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket, impulzívak és felelőtlenek. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni.

Jürgen Müller, a müncheni egyetem professzora a bajor közszolgálati televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy a szociopaták érzelmektől függetlenül mindig ugyanazon a teljesítőképességi szinten vannak, miközben a normális embereknél érzelmi terhelés esetén csökken a teljesítmény. A szociopatáknak nehézségekbe ütközik mások érzéseit elképzelni és ezért aztán nem is készek arra, hogy mindezt figyelembe vegyék. Azt viszont hamar felismerik, hogy az érzéseket szimulálniuk kell ahhoz, hogy szociálisan elismerjék őket.

A szociopata klasszikus példájaként Nils Bilbaumer, a tübingeni egyetem tanára Adolf Eichmannt említette, aki a második világháború idején a holokauszt végrehajtásának egyik kulcsfigurája volt, s e tevékenységét szinte feltűnés nélkül folytatta. A teljesen átlagos, normális, intelligens osztrák polgár rendelkezett egy szociopata minden jellemvonásával.

A tudósok szerint a szociopaták és más emberek között a legfontosabb különbség az, hogy az agyban kioldódik a félelmet megfékező gátlás, ugyanakkor a szociopátiának nemcsak anatómiai okai vannak, hanem genetikai eredetű is lehet – olvasható a német internetes portálon.