Tartós köhögés, köpetürítés és fulladás, nehézlégzés, a kilégzéskor időnként sípoló hang, fáradékonyság és a terhelhetőség csökkenése - ezek azok a tünetek, amelyekkel leggyakrabban orvoshoz fordul a krónikus obstruktív légúti betegségben (COPD) szenvedő ember. Gyakori kór, amely hosszú ideig alattomosan pusztítja a tüdőt, de panaszt többnyire csak akkor okoz, ha a légzési teljesítmény közel fele már elveszett. 

Mennyit bír a tüdőnk? © Túry Gergely

A betegség oka, hogy a légzést akadályozó gyulladásos kórfolyamat következtében a légutak fala megvastagszik és megduzzad, a járatok beszűkülnek, amit a körülöttük található apró izmok még jobban összeszorítanak, így egyre kevesebb levegő jut a hörgőkbe, miközben a légutakban termelődő váladék a köhögés ellenére sem tud megfelelően kiürülni - a tüdő pedig egyre telítettebb lesz. A kórt a légutak fokozatosan súlyosbodó és végül tartós szűkülete jellemzi, súlyos állapotban a beteg állandó oxigénpótlásra szorul.

Az alattomos gyilkosként is emlegetett tüdőbetegséget ma az ötödik vezető halálokként tartják számon a világon, és ez az egyetlen betegség, amelynek halálozási gyakorisága világviszonylatban is növekszik. Körülbelül 600 millió ember szenved tőle, Magyarországon pedig  félmillióra tehető a betegek száma, ám közülük sokan nem is tudnak betegségükről: több mint négyötödüknél megbújik a kór. Az egészségügyi világszervezet (WHO) előrejelzése szerint – ha nem teszünk ellene semmit –- a COPD 2020-ra már a harmadik leggyakoribb halálokká fog előlépni, csak a szívbetegségek és a stroke előzik majd meg. Hasonló vészjósló prognózist fogalmaztak meg a betegség költségeinek szempontjából is: míg 1990-ben még a tizenkettedik helyen szerepelt a tüdőbetegség a ráfordítások szempontjából, addig 2020-ban várhatóan az ötödik helyre kerül.

A légúti betegség nagymértékben és károsan befolyásolja az életminőséget. A betegek akár kétharmadának nehézséget okoznak az egyszerű, hétköznapi tevékenységek, a lépcsőzéstől kifulladnak, gyakran szoronganak, helyzetüket kilátástalannak látják, nem ritkán mély depresszióba esnek. Az asztma terápiájában ismert valamennyi szer alkalmazható a betegség tüneteinek enyhítésére, a betegek életminőségének javítására, s korszerű gyógyszerek segítségével a kór előrehaladása is lelassítható.

Egy fiatal, soha nem dohányzó ember, ha komoly fizikai munkát végez, érezhet légszomjat, ez teljesen természetes. Az extrém fizikai terhelésnél ugyanis a légzési tartalékok kimerülhetnek. "Akkor kell betegségre gondolni, ha a fizikai aktivitás mértéke és a nehézlégzés foka között aránytalanság figyelhető meg, illetve valamilyen jól ismert ártó környezetben vagy körülmények között él vagy élt a páciens" – magyarázta a hvg.hu-nak Somfay Attila, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság főtitkára, a Szegedi Tudományegyetem Tüdőgyógyászati Tanszék vezetője.

az osztályvezető főorvosként is tevékenykedő Somfay szerint a dohányzás a betegség fő oka, a páciensek 85 százaléka cigarettázik, éppen ezért a dohányzás visszaszorításával látványosan csökkenne a megbetegedések száma is. A többi páciensnél a környezetszennyezés, az otthonukban működő gáztűzhely vagy fűtőberendezés által termelt füst tehető felelőssé a tüdő teljesítményének leromlásáért. Genetikai okokra a betegség előfordulásának csupán egy százaléka vezethető vissza.

Ha valaki öt, de legfeljebb tíz éven át dohányzott, akkor nagyon jó esélye van arra, hogy még nem érte el azt a szintet, ami elindítja ezt a gyulladásos folyamatot. Ha elindult, nincs megállás, hiszen öngerjesztő módon magától zajlik – hiába tette le évekkel ezelőtt a cigarettát. Ha azt veszük észre, hogy a rendszeres mozgás ellenére fulladásos panaszaink vannak, akkor már csak a megnyugtatás végett is végeztessünk el egy vizsgálatot. Így nemcsak igazolni tudjuk a betegséget, hanem ki is tudjuk zárni: ha valakinek normális a légzésfunkciója és a tüdőkapacitása, annak nincs mitől tartania.

A krónikus obstruktív légúti betegség nem gyógyítható, csupán a tüdő károsodásának folyamata lassítható. Ha a betegség már kialakult, akkor is sokat tehetünk annak érdekében, hogy legalább megőrizzük, vagy némileg javítsuk a tüdő állapotát. Nagyon fontos a dohányzás abbahagyása mellett a gyógyszeres kezelés is, amivel tágítani lehet a beszűkült hörgőket. A rendszeres mozgással pedig az izmokat lehet feltámasztani a korábbi állapotból. Elengedhetetlen, hogy legalább napi fél órát intenzív sétával töltsön, vagy valamilyen izzasztó testmozgást végezzen a beteg.

Mi segíthet?

A magyar betegek valamennyi, a világon jelenleg elérhető korszerű készítményhez hozzájuthatnak. A hörgőtágítók és a gyulladásgátlók, valamint ezek kombinációi a leghatékonyabb, korszerű gyógyszerek. Ezeket tüdőgyógyász szakorvos tudja felírni, kiemelt támogatással, és ennek alapján fél évig a háziorvos is. Hat hónap elteltével kell ismételt kontrollra elmenni, ami, ha továbbra is szükséges, újfent javallható. Megalapozottságát légzésfunkció-vizsgálattal is alá kell támasztani: ennek során súlyossági csoportba kategorizálják a betegeket, és az annak megfelelő gyógyszeres kezelésben részesülhet a páciens.

Itthon e betegségben szenvedők kevesebb mint 20 százalékát diagnosztizálják, hiszen az érintetteknek nincs betegségtudatuk, a jellegzetes tüneteket a dohányzás szükségszerű velejárójaként élik meg, így nem fordulnak orvoshoz. A vizitdíj bevezetése óta csökken az orvos-beteg találkozások száma, és ennek megfelelően az orvoshoz forduló COPD-s betegek száma is, pedig krónikus betegségről van szó, amely folyamatos kezelést igényel. Annak érdekében, hogy ne kelljen vizitdíjat fizetni, a betegek sokszor spórolnak gyógyszereikkel, és nem tartják be az orvos előírásait. A gyógyszerek szedésének visszafogása viszont ronthat az állapotukon, úgynevezett exacerbáció (visszafordíthatatlan állapotromlás) léphet fel, a beteg kórházba kerülhet, és ez súlyos terheket ró az egyénre és a társadalomra is – osztja meg tapasztalatait a főorvos.

Ha eldöntöttük, hogy tüneteinkkel szakemberhez fordulunk, előbb a háziorvost keressük fel, hiszen ő ismeri a legjobban, hogy milyen munkahelyi vagy egyéb károsító tényezőnek – például dohányzásnak –  voltunk/vagyunk kitéve. A háziorvos a tünetek alapján elküldhet a tüdőgyógyász szakrendelőbe, ahol el tudják végezni a spirometriát, ezt az egyszerű légzésfunkciós vizsgálatot, ami a kórisme felállításához elengedhetetlen. Lehetőség lenne egyébként erre a háziorvos rendelőjében is, hiszen az EKG-hoz hasonló nagyságú beruházásról és viszonylag egyszerű műszerről van szó, ám a helyeztet nehezíti, hogy csak nagyon precíz vizsgálati technikával állapítható meg a pontos diagnózis. Nem mindegy ugyanis, hogyan fújunk bele a készülékbe: hamis eredményt kaphatunk, ha nem jó technikával lélegeztettek minket. Ezért amíg ez a vizsgálati módszer nem terjed el, és nem lesz kellően ismert a háziorvosok és asszisztensek körében, addig szakrendelésen végeztessük el.

Annak, aki éveken át dohányzott vagy jelenleg is cigarettázik, negyvenéves kor fölött mindenképpen ajánlott szűrővizsgálaton részt vennie. Megnyugtató eredmény esetén elég, ha két-három évente ismétlik meg a vizsgálatot. Ám amennyiben kóros elváltozásokat mutatnak ki, az előrehaladás mértékének és a gyógyszerek hatásának megállapításához sűrűbb ellenőrzésre van szükség. Ha légúti szűkületet diagnosztizáltak, gyógyszeres kezelést kap a beteg, ami félévenkénti szakorvosi vizsgálattal jár.