A hörgősorvadással járó krónikus obstruktív tüdőbetegség (az angol elnevezés kezdőbetűiből: COPD) tulajdonképpen két tünetcsoport - az idült hörghurut (bronchitis) és a tüdőtágulás (emfizéma) - egyidejű megnyilvánulásával járó, gyulladásos kórfolyamat, amely akadályozza a normális légzést. Az idült hörghurut a légutak betegsége, a tüdőtágulás pedig a tüdőhólyagocskák pusztulásával jár. A kórt a légutak fokozatosan súlyosbodó és végül tartós szűkülete jellemzi, a súlyos állapotban lévő betegek ágyhoz kötöttekké válnak és állandó oxigénpótlásra szorulnak.
 
A COPD-ra az általában 40 éves kor fölött jelentkező tünetekből lehet következtetni: gyakori köhögés, fokozott váladékképződés és folyamatosan súlyosbodó nehézlégzés, légszomj. Kimutatása légzésfunkciós vizsgálattal lehetséges, amelyet a tüdőgondozók végeznek. (Egy angol tanulmány szerint a COPD betegségben szenvedők több mint felénél a háziorvosok először asztmát állapítottak meg.)
 
A betegség elsősorban a dohányzókat sújtja - 80-90 százalékuk a megrögzött füstölők közül kerül ki -, de érinti azokat is, akik munkájuk során szívnak be port, toxikus oldószereket. Nagyon sok dohányos él együtt ezzel a kórral a tudtán kívül. A COPD gyógyíthatatlan, ugyanakkor az asztma terápiájában ismert valamennyi szer alkalmazható tüneteinek enyhítésére, a betegek életminőségének javítására, s korszerű gyógyszerek segítségével a kór előrehaladása lelassítható.
 
Magyarországon is sok fel nem ismert beteg van, akik egyáltalán nem tudnak a betegségükről, mert az érintettek általában csak a légzési teljesítmény 50 százalékos csökkenésénél kezdenek panaszkodni. A tüdőgyógyászok Magyarországon mintegy 90 ezer COPD-betegről tudnak, a becslések alapján azonban több mint félmillióan küzdenek a kórral. A betegség korai felismerése és korszerű kezelése rendkívül fontos, de még ennél is lényegesebb a hatékony megelőzés, amelynek leghatékonyabb módja a dohányzás elhagyása. Az időben elkezdett kezelés élhető életet tud biztosítani a betegeknek.