A tanulmányt Jules Angst vezette, a svájci Zürich Egyetem Pszichiátriai Klinikájának munkatársa. Közel hatszáz fiatal felnőttet vizsgáltak, akiknek pszichiátriai, pszichológiai és alvási tüneteit húsz év alatt hat interjú során mérték fel. Az álmatlanság négy különböző típusát különítették el: az egyhónapos álmatlanság, 2-3 hetes álmatlanság, rendszeres rövid álmatlanság és az alkalmankénti rövid álmatlanság.

Az eredémények szerint az egyhónapos álmatlanság évenkénti előfordulása gyakoribbá vált az évek előre haladtával, a nők körében pedig kétszeres gyakorisággal jelentkezett. A vizsgált személyek 40 százalékánál az álmatlanság idővel krónikusabb formát öltött. Akár párosul depresszióval, akár nem, az álmatlanság állandósult. A két hétnél tovább tartó álmatlanság nagyobb depressziós időszakokat jelez előre, a betegek 17-50 százalékánál.

Korábban azt hitték, hogy az álmatlanság leggyakrabban csak a depresszió egyik tünete. Egyre inkább bizonyítást nyer azonban az, hogy valószínűleg időben megelőzi a depressziót. Az álmatlanságban szenvedők esetében nagyobb a kockázata a depresszió kialakulásának. Ez a tanulmány bővítette ismereteinket, mivel hosszabb utánkövetési időszakot alkalmazott – mondta Daniel J. Buysee, a Pittsburghi Egyetem munkatársa.

Megvizsgálták az álmatlanságot és a depressziót külön-külön, majd a kettő kombinációját is. Az eredmények azt mutatják, hogy az álmatlanságot következetesen követi a depresszió. Továbbá megfigyelték azt is, hogy az álmatlanság általában egy krónikus probléma, amely egyre makacsabbá válik idővel, a depresszió viszont sokkal inkább időszakos jellegű.

Az álmatlanság az alvászavarok egyik besorolási csoportja. Az ebben szenvedők nehezen alszanak el, többször, vagy túl korán felébrednek. A felnőttek mintegy 30 százaléka szenved tőle. Nők és idősek körében gyakoribb.