Meg kell tanulnunk kezelni a hétköznapi stresszhelyzeteket, hogy mi tudjuk uralni őket, és nem fordítva. A stresszállapotnak két komponense van - mondja Gerevich József pszichiáter. Majd folytatja: az egyik összetevő a valamilyen veszélyt jelentő stresszor, tehát a stresszhatás; a másik pedig az erre adott reakciónk. A stresszorok lehetnek olyan mindennapi kellemetlenségek, mint például az, hogy lekéssük a buszt, vagy a munkahelyen nem elégedettek a munkánkkal. De stresszor lehet a betegség vagy a rossz anyagi helyzet, esetleg olyan traumatikus események, mint az agressziónak való kitettség, a szeretett személy elvesztése vagy egy háború átélése.

Stresszorrá válhat azonban olyan esemény is, amelyet boldogan kellene átélnünk - ilyen például a diplomaosztó vagy az esküvő. Ebből következik, hogy nem létezik stresszmentes élet. Létezik viszont optimális stresszhatásokkal jellemzett élet, amelyet megfelelően tudunk kezelni, és szükségünk van rá a folyamatos adaptációhoz. A probléma mindig ott és akkor kezdődik, ahol és amikor túl sok vagy szokatlan minőségű stresszhatás ér minket, mert nem vagyunk erre felkészülve, nincsenek kialakult válaszaink, így ezeket nem, vagy csak nehezen tudjuk feldolgozni.
 
A túl sok vagy szokatlan jellegű stresszhatásra csakúgy, mint általában a stresszhatásokra, szorongással és a szimpatikus idegrendszer izgalmával reagálunk. Ha a stressz meghaladja feldolgozó-képességünket, akkor szorongás alakulhat ki, amely akár önálló betegség is lehet. Emellett depresszió és olyan pszichoszomatikus betegségek is kialakulhatnak, mint a gyomor- és nyombélfekély, a szívinfarktus, vagy a magas vérnyomás - hangsúlyozza a pszichiáter.
 
Számos megküzdési stratégiák létezik. Amennyiben lehetséges, változtathatunk környezetünkön, vagy éppen saját magunkon. Megoldást jelenthet a tárgyalás, a kompromisszum megkötése, mások meggyőzése vagy a konkrét cselekvés. A különböző stresszhelyzetekhez való alkalmazkodás akkor a legsikeresebb, ha minél több megküzdési készséggel rendelkezünk, és rugalmasan tudjuk ezeket használni. 
 
Lelki egészségünk, személyiségünk ereje és épsége alapfeltétel ahhoz, hogy megfelelően reagáljunk a stresszhatásokra. A személyiség egyik képessége az úgynevezett coping reakció, azaz stresszleküzdő képesség, amely tréninggel fejleszthető.
 
De akkor is csökkenthetjük a stresszt, ha nincs lehetőségünk különféle tréningeken résztvenni. Egy lehetőség, hogy változtassunk környezetet akár átmeneti, akár tartós jelleggel. Ennek keretében változtathatunk munkahelyet, lakóhelyet, akár országot is. Adott esetben elegendő lehet, ha olyan környezetbe kerülünk, ahol kevesebb és elviselhetőbb a stressz. Ennek felismerése, és a döntés rajtunk áll.

Ha súlyos stresszválasz-képességzavarral, tehát személyiségzavarral küzdünk, pszichiátriai betegek vagyunk, akkor az történik, amit Sylvia Plath írt le az Üvegbura című regényében: "Bárhol járjak is, egy párizsi kávéházban, Bangkok kikötőjében vagy a New York-i Manhattan-ben, mindig ugyanaz az üvegbura borul rám, mindig a saját áporodott levegőmet szívom" - magyarázza a szakember.

Ilyen esetekben elengedhetetlen a tudatos és módszeres személyiségváltozás pszichiátriai kezelés, pszichoterápia révén. Természetesen, ha súlyosan traumatizált, hátrányos helyzetű környezetben, megzavart szocializációval, érzelmi deprivációval növünk fel, kevesebb lehetőségünk van - de ekkor is van - a stressz elleni küzdelemben. Az egészséges személyiség egyedül, vagy kisebb segítséggel képes alkalmassá tenni saját magát a stressz leküzdésére.