Az idősebb betegek esetében az úgynevezett metabolikus szindróma (tünetegyüttes) két összetevője, nevezetesen a hipertónia (magas vérnyomás) és a magas vércukorszint megbízhatóbban jelzi előre a szívhalál kockázatát, mint a tünetegyüttes öt összetevője együttesen.

A metabolikus szindrómára az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, valamint a kóros vérzsír-összetétel (magas trigliceridszint, s a "jó" HDL-koleszterin alacsony mutatói) jellemzőek. Mint eddig vélték, a felsorolt kockázati tényezők együttes jelenléte nagyban megnöveli a koszorúérbetegség, a stroke (agyi érkatasztrófa) és a cukorbetegség kialakulásának esélyét. Harvardi kutatók szerint azonban a páciens sorsának előrejelzése szempontjából kérdéses a metabolikus szindróma megbízhatósága.

Dariush Mozaffarian és kollégái, akik tanulmányukat az Archives of Internal Medicine legutóbbi számában publikálták, egy nagyszabású kardiológiai vizsgálat eredményeit elemezték. Ennek során több mint 4 ezer idősebb egyénnél vizsgálták a metabolikus szindróma és a tünetegyüttes összetevőinek egyéni megléte, valamint a halálozási mutatók közötti összefüggéseket.

A férfiak 31 százalékánál és a nők 38 százalékánál diagnosztizálták metabolikus szindrómát: a résztvevők közül 15 év alatt több mint 2 ezer személy hunyt el. Az eredmények fényében kiderült, hogy a metabolikus szindrómában szenvedők esetében 22 százalékkal magasabb a halálozási kockázat, mint azoknál, akiknél az ominózus tünetegyüttes nem állt fenn.

Amikor azonban a kutatók egyénileg elemezték a metabolikus tünetegyüttes hatásait, kiderült, hogy a magasabb mortalitási rizikó azokra az egyénekre korlátozódott, akiknél magasabb volt az éhgyomri vércukorszint, vagy hipertóniában szenvedtek. Mindkét tényező együttes jelenléte esetében a halálozási arányszám 82 százalékkal volt magasabb. Ugyanakkor az átlaghoz képest semmivel sem volt magasabb a halálozási kockázat azoknál a metabolikus szindrómában szenvedő betegeknél, akiknél normális vércukorszint- és vérnyomásértékeket mértek.