Az emberek nemcsak tovább fognak élni, hanem tovább meg fogják őrizni jó egészségüket. Ebből egyenesen következik, hogy gyógyszerekre is többet fognak költeni, jóllehet a gyógyszerkiadások sok országban már ma is az eget ostromolják. Az Egyesült Államokban az egészségügyi kiadások éves összege már 2003-ban 1,3 billió dollár volt. Egyszer majd a Wal-Martnál leszállított áron lehet kapni fiatalító tablettát, és sok milliárd dollár cserél gazdát a fiatalító sebészeti beavatkozások piacán. Lesz, aki „hangfelvarrásra” megy, hogy a hangja is fiatalos legyen, ne csak a külleme. Az idősek fiataloktól vett vért kaphatnak – vagy inkább mesterséges vért –, esetleg olyan pirulát, amelynek hatására a vérsejtek a fiatalokéhoz hasonló regenerációs képességre tesznek szert.

Valamelyest közelebb kerül egymáshoz a férfiak és a nők várható átlagos élettartama, ámbár a nőké továbbra is meghaladja a férfiakét. Megjelennek, megszaporodnak a négy- sőt ötgenerációs családok is. Még bajosabb és még drágább lesz az idősek ápolása, mint manapság, nem utolsósorban azért, mert a fiataloknak és a fiatal pároknak a több idős rokon ápolására több időt és pénzt kell áldozniuk. S mivel az idősek tovább lesznek közöttünk, még zsúfoltabbak lesznek a kórházak, hacsak az otthoni ápolás vagy a telemedicina le nem veszi róluk a terheket.

Az Egyesült Államokban 150 százalékkal nőtt a szívelégtelenség miatt kezelt betegek száma, de nem azért, mert támadásba lendült ez a betegség vagy mert jobb hatásfokkal ismerjük fel, hanem pusztán azért, mert tovább élnek az emberek. A nagyon idős emberek rendszerint nem egy betegségben szenvednek, hanem akár ötben vagy hatban egyszerre. Vegyük ehhez hozzá a kezelési költségeket, amelyek a halált megelőző hetekben-hónapokban a magasba szöknek, s láthatjuk, hogy a helyzet sok tekintetben tarthatatlan – ahogy egy elemző nem éppen szentimentálisan fogalmazott, a jövőben hiánycikk lesz a halál.

Jövő-dosszié

Rendelje meg a könyvet kedvezménnyel és ingyenes házhozszállítással!

Állítólag azért öregszik és hal meg az ember, hogy helyébe léphessenek a következő nemzedékek a maguk új eszméivel és gondolataival. De mi történik akkor, ha a halál elmarad? Ha az idősebbek nem hajlandók megtenni azt a szívességet, hogy eltávoznak közülünk? Ennek a pénzügyi következményei nyilvánvalók, de érdekes dolgok következhetnek belőle társadalmi és szemléleti téren is. Például: az innováció, a változás mögött általában a fiatalok állnak, tehát ha az egyensúly az idősebbek felé billen, komoly hátrányokkal kell számolnunk.

Már most is megkérdőjelezik sokan, hogy érdemes-e élni egy bizonyos ponton túl (ezt a pontot bizonyára a magunk és mások életminősége alapján lehetne kijelölni), s az erről folyó vita később fölerősödik. Az orvosilag támogatott öngyilkosságot etikailag elítélik, kárhoztatják szerte a világban, de az eutanáziát – a szép halált – néhány országban már megengedi a törvény; például Belgiumban és Norvégiában, ahol épp ezért a turizmus új formája jelent meg: az öngyilkosturizmus.

Elméletben a gyógyszergyártók által forgalmazott, arra alkalmas vegyületeket kezelőorvosaik is beadhatnák a halált választó betegeknek, akik így elkerülhetnék a kétes hírű „exitusspecialistákat”. A baj csak az, hogy nincs éles határ a szándékos és a nem szándékos emberölés között, és hangzatos érvekkel könnyen védelmünkbe vehetnénk akár az eugenikát is, a társadalom egészére veszélyesnek tekintett egyének kiküszöbölését hirdetve.

Régebben a vallás adott értelmet az életnek és a halálnak, az elmúlást szertartásokkal véve körül. Most, amikor a vallás számos nyugati (keresztény) országban visszaszorulóban van, sok emberen a reménytelenség lesz úrrá a halál közeledtekor. Ilyenkor a lehető legrosszabb, amit a társadalom tehet, hogy az öngyilkosjelöltet jelképesen lelöki a hídról, függetlenül attól, mennyire szenvedett.

Érdekes módon, a viktoriánus idők óta fordulat történt abban, hogy mit tartunk tabunak és mit nem. Manapság a szex mindennapos beszédtéma, a halál azonban tabu lett. A modern társadalmakban abban a hitben élnek az emberek, hogy az orvostudomány minden betegséget meg tud gyógyítani. A halál látványát és gondolatát az emberek (és a médiumok) kerülik. Ám az országok egészségügyi költségvetése egyre feszítettebbé válik, ezért a jövőben többen fognak otthon meghalni, láthatóbb lesz a haldoklás és a halál.

A Marie Curie nevét viselő amerikai rákalapítvány szerint az emberek 64 százaléka otthon szeretne meghalni, ha kiderülne, hogy gyógyíthatatlan beteg. Jelenleg csak a betegek 25 százalékét éri otthon a halál, ez azonban változni fog, már csak azért is, mert több idős ember él majd együtt gyermekeivel, unokáival. Adatokkal is alátámasztható, hogy azok az idős emberek, akiket fiatalok vesznek körül, átlagosan tovább élnek, s természetesen több örömet találnak az életben, mint a külön élők. A mai idősotthonok többnyire kétségbeejtő látványt nyújtanak, de ez sem marad így. Az utánunk jövők idősotthonai vegyes, többcélú beruházások részei lesznek, s iskolák mellett vagy akár iskolákban is nyílhatnak ilyen intézmények, hogy a nemzedékek kapcsolatot tarthassanak egymással, tanulhassanak egymástól.

De ne merüljünk bele túlságosan ezekbe a sötét gondolatokba. Nézzük, milyen következményei lehetnek még a lakosság öregedésének. A hatvan felettiek számarányának növekedéséből az következik, hogy a memória helyreállításának és megőrzésének tudománya az orvoslás egyik leggyorsabban fejlődő ága lesz, mivel az öregedéssel párhuzamosan romlik az emlékezőtehetség. A fiatalok körében az emlékezetfrissítés fordítottja, a rossz emlékek eltávolítása fog egyre nagyobb érdeklődést kelteni.

Gondoljunk például arra, hogy a nemi erőszak áldozatainak 49 százaléka úgynevezett poszttraumatikus stressz rendellenességben (PTSD) szenved. Súlyos autóbaleset után 17 százalékos, közeli hozzátartozó hirtelen elvesztése után 14 százalékos valószínűséggel lép fel ilyen rendellenesség. Vegyük ehhez hozzá a háborúval vagy terrorizmussal összefüggő (sem a katonákat, sem a polgári lakosságot nem kímélő) PTSD gyakoriságának növekedését, s mindjárt jobban megértjük, miért áramlik erre a területre oly sok kockázati tőke. Az amerikai kormány olyan kutatásokat is finanszíroz, amelyek arra irányulnak, hogyan lehet letölteni a kipróbált katonák harci tapasztalatait a légierő újoncainak fejébe. Vajon nekünk, egyszerű földi halandóknak meddig kell várnunk arra, hogy letölthessük az agyunkba mások tapasztalatait, vagy hogy a tudatunk teljes egészében letölthető legyen?