A 2-es típusú diabetes mellitus (más néven nem inzulinfüggő diabétesz) esetében a betegség kezdeti szakaszában a hasnyálmirigy bétasejtjei termelnek ugyan inzulint, de az nem fejti ki megfelelően a hatását, mert a sejtek érzéketlenek vele szemben. Az úgynevezett inzulinrezisztencia általában az inzulinreceptorok hibás működése következtében alakul ki. A betegeknél megemelkedik a vércukorszint: az úgynevezett hiperglikémia miatt a bétasejtek több inzulint próbálnak termelni, hogy az inzulinrezisztenciát kiegyenlítsék. Ez a folyamat kóros inzulintermeléshez vezet, végül az inzulintermelés kimerül. Az inzulinnal szembeni érzékenység csökkenése, az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki, s a 2-es típusú diabéteszben szenvedők 80 százaléka elhízott.

A Torontói Egyetem kutatói, akik eredményeikről a The Lancet brit orvosi hetilapban számoltak be, az exenatid nevű hatóanyag olyan új gyógyszerformáját találták meg, amellyel hatékonyabban lehetett ellenőrizni a vércukorszintet, mint a jelenleg alkalmazott napi kétszeri injekcióval. Az exenatid fokozza a vércukor hasznosításához szükséges inzulin termelését, egyúttal csökkenti a hasnyálmirigy egy másik hormonja, a glükagon kiválasztódását. A glükagon fokozza a máj glükózleadását és ezáltal megemeli a vércukorszintet - olvasható a BBC hírei között.

A kutatók 30 héten keresztül 259 diabéteszes beteget hetente egyszer prolongált hatású exenatidinjekcióval kezeltek, vagy a hagyományos napi kétszeri injekcióval. A kezelés hatékonyságát vérvizsgálattal ellenőrizték, amikor a vörösvértestek hemoglobinjához kötődő glükóz szintjét, az úgynevezett glikohemoglobint (HbA1c) mérték: minél alacsonyabbak ezek az értékek, annál sikeresebb a terápia.

(A HbA1c-nek a teljes hemoglobinhoz mért százalékos aránya a cukorbetegség kezelésének egyik fontos laborparamétere. Segítségével megállapítható, hogy milyen volt a beteg átlagos vércukorszintje az elmúlt három hónapban. Minél magasabb a vércukorszint, annál több hemoglobin-alegység köti meg a cukrot. A kötés egy darabig instabil, de pár óra múlva stabilizálódik és vissza nem fordítható lesz: a cukor nem tud többé leválni a hemoglobinról.)

Azoknál a betegek, akiket hetente mindössze egyszer injekcióztak, lényegesen nagyobb mértékben csökkent a HbA1c szintje, mint azoknál, akiket naponta kétszer megszúrtak. Az első csoport tagjainak nagyobb hányada érte el a vizsgálat során a HbA1c kívánt szintjét, mint a hagyományos gyógyszerelésben részesülők. Ráadásul a heti egyszeri injekciónak kevesebb volt a mellékhatása is.

A torontói kutatók konklúziója szerint az exenatid heti egyszeri alkalmazásával lényegesen hatékonyabban lehet kordában tartani a cukorbetegséget, mint a szokásos napi kétszeri injekcióval. Emellett nem növekedett a hipoglikémia kockázata sem.

Ian Frame, a brit Diabétesz Társaság képviselője szerint, bár az eredmények biztatóak, a kutatást ki kell bővíteni, bizonyítandó az új terápia hatásosságát, mielőtt az orvosok megváltoztatnák a mostani kezelési gyakorlatot.