A hirtelen szívhalál általában ritmuszavar: legtöbbször a szívkamra remegni, fibrillálni kezd, vagyis megszűnik a ritmusos szívműködés és ezzel a vérkeringés. Ha az agy nem kap vért, eszméletvesztés következik be és ezt csak úgy lehet visszafordítani, ha a szívműködést sikerül helyettesíteni, vagy lehetőleg újra indítani.

A hirtelen szívhalálra hajlamos szív másképp válaszol a korai szívdobbanásra, mint az egészséges, emiatt a fokozottan veszélyeztetett emberek remélhetőleg korán fölismerhetők. Ha a látszólag ép szívű betegek hirtelen halála idejekorán megelőzhető volna, az a szívgyógyászat és a sportorvostan hatalmas előrelépését jelentené.

Az utóbbi időben megjelent néhány vizsgáló módszer, melyekről kiderült, hogy kimutatnak olyan betegségeket, melyek jelenléte esetén a hirtelen szívhalál esélye nem olyan váratlan, mint korábban hittük, de éppen világhírű sportolók hirtelen halála bizonyította, hogy az eddig használt módszerek még mindig nem elégségesek.

Az emberi szív nem óra: időnként előfordul egy-egy szabálytalan szívütés. Ez kicsit korábban dobban, majd hosszabb szünet következik, mint a két szabályos szívdobbanás közötti időszakasz. Ez azt jelenti, hogy a korai ütés kevesebb vért lök be a főverőérbe, mint normálisan, hiszen a szívkamrának nem volt annyi ideje telődni, mint normál tempó esetén.

Ezután a fordítottja történik: a hosszabb szünet utáni szívdobbanás nagyobb térfogatot továbbít a vérkeringésbe, ezért a vérkeringést szabályozó idegrendszer erre igyekszik válaszolni. A korábbi, extra ütés után a szív gyorsabban igyekszik összehúzódni, majd a hosszabb szünetet követő, nagyobb ütés után lassulni igyekezne.

Egészséges szív esetén ez a hullámzás, a turbulencia kívánatos jelenség és ha ez nem így észlelhető, a csökkent turbulencia kóros és veszélyes következményekkel járhat. Phyllis K. Stein és Joshua Barzilay erre vonatkozó tanulmányát a Journal of Cardiovascular Electrophysiology közölte.

Munkájukból kiderült, hogyha 24-órás EKG közben ez a turbulencia nem működik, a kockázati tényezők nélkül élő, szívbetegség szempontjából egészségesnek gondolt emberek nyolcszor gyakrabban fejezik be életüket szív okozta halállal, mint a bizonyítottan koszorúér-betegek.

A kutatók úgy gondolják, hogy a szívritmus szempontjából szűrővizsgálatra kerülő és kóros eredménnyel végző embereket fokozottan kellene megfigyelni és kezelni.