A pszichopátia működésével kapcsolatos egyik feltevés szerint az állapot kialakulása egyfajta félelemhiánnyal függ össze. A Psychological Science folyóirat legújabb számában megjelenő tanulmány kimutatta, hogy a pszichopátia bizonyos kockázati tényezőjével bíró gyermekek nem ismerik fel ugyanolyan gyorsan a félelmet, mint az egészséges gyermekek.

A tanulmányt vezető Patrick D. Sylvers, a Washington Egyetem kutatója elmondta, az a hipotézis, hogy a pszichopaták nem éreznek vagy nem ismerik fel a félelmet egészen az 1950-es évekre nyúlik vissza. "Az történik, hogy félelem nélkül születnek, így amikor a szüleik megpróbálják szocializálni őket, nem képesek megfelelően reagálni, mert egyszerűen nem ijednek meg" - állítja a szakértő.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerzői azt állították, hogy a probléma a figyelem hiánya: a pszichopaták nem szentelnek figyelmet az ijesztő arcoknak. Sylvers és munkatársai azonban úgy vélték, hogy a figyelemhiánynál valami mélyebb zajlik a háttérben. Kísérletükben olyan fiúkat kerestek meg, akik sok zűrbe keveredtek otthon és az iskolában, és szüleikkel együtt kérdőívet töltettek ki velük. Ezután a fiúknak egy olyan képernyőt mutattak, amely a két szemnek különböző képet mutatott. Az egyik szem állandóan mozgó, elvont alakokat látott, míg a másik egy félelmet, undort, örömet vagy közömbösséget kifejező arcot, és a képek nagyon gyorsan jelentek meg és halványodtak el, még mielőtt az alany tudatosan megnézhette volna.

Az egészséges emberek hamarabb felismerik az ijedt arcot, mint a közömbös vagy boldog arckifejezést, de nem ez volt a helyzet azokkal a fiúkkal, akik a kérdőívek szerint magas pontszámot értek el a másokkal szembeni érzéketlenség tekintetében. Minél magasabb volt ez a pontszám, annál lassabban reagáltak az ijedt arcra. Sylvers elmondta, hogy a gyerekek az arcokra adott reakciója nem volt tudatos. Éppen ezért hiába próbálnánk megtanítani a gyerekeket arra, hogy figyeljen oda az arcokra, ez nem oldja meg a pszichopátia mélyebb problémáit, mivel az eltérés már akkor kialakul, amikor a figyelem még szerepet sem játszik.