A boldogságra vágyó emberek számtalan könyv közül válogathatnak az áhított cél elérése érdekében. A küzdelem azonban a visszájára is elsülhet – véli June Gruber, a Yale Egyetemről, aki Iris Mauss (Denveri Egyetem) és Maya Tamir (Héber Egyetem) közreműködésével írta meg a cikket. A boldogság sok hátulütője közül az egyik, hogy az érte küszködők a végére gyakran rosszabbul érzik magukat, mint kezdetben. A felkínált eszközök általában nem rosszak, például, hogy minden nap végig kell gondolni, mi az ami boldogságot okoz, vagy hálával tölt el. „Ha valaki azzal a motivációval és várakozással hajtja végre a gyakorlatokat, hogy feltétlenül boldogabbnak kell lennie tőlük, akkor csalódottá és bánatossá válhat” – mondta Gruber.

Mauss és munkatársai egy kísérlet során újságcikket olvastattak a résztvevők egy részével, amely egekig magasztalta a boldogságot. Ők sokkal rosszabbul érezték magukat egy vidám film megtekintése után, mint azok, akik a boldogságot nem említő cikkeket olvastak előtte. Feltehetően azért, mert csalódtak, mikor nem javult jelentősen a kedélyállapotuk. Ha elmarad a várakozástól a boldogság mértéke, csak sokkal boldogtalanabbak lesznek tőle.

A túláradó jókedv is problémát jelenthet. Egy tanulmány az 1920-as évektől követett nyomon gyerekeket, egész öregkorukig. Akik fiatalabb korukban haltak meg, azokat a tanáraik általában nagyon jókedvű gyerekként jellemezték. A kutatók felfedezték, hogy aki túl boldog, az kevésbé kreatív és több kockázatot is vállal. A mániás zavarban szenvedők például végletekbe esnek, ha boldogok, hajlamosak visszaélni a tudatmódosító szerekkel, megszegik a szabályokat, elköltik a megtakarított pénzüket. De még a pszichés zavaroktól mentes emberekre is gyakorolhat káros hatást a túlzott boldogság.

A másik gond azokkal van, akik nem a megfelelő helyzetben vidámak. Nem helyénvaló mosolyogni azon, ha más sír, gyászol, vagy egy kedves barát autóbalesetben megsérül. Gruber és munkatársainak kísérlete azonban kiderítette, hogy a mániás embereknél ez is előfordulhat. A boldogság a negatív érzések hiányát is jelenthetik, melyeknek szintén megvan a helyük az ember életében. A félelem megvédhet a felesleges kockázatvállalástól, a bűntudat pedig az egymással való rendes bánásmód hátterében lelhető fel.

A tudósok igazából már felfedezték, hogy mi az, ami valóban növeli a boldogságot. „A boldogság legerősebb indikátora nem a pénz vagy a siker és a hírnév. Inkább a társas kapcsolatokhoz van köze. Ez azt jelenti, hogy ne a boldogság eléréséért fáradozzunk, hanem inkább a másokkal való viszonyunkon javítsunk. Ha valamire, hát erre kell igazán odafigyelni. A többi majd jön magától” – mondta Gruber.