A figyelemhiányos hiperaktivitási zavarban (az itthon is használatos angol rövidítése: ADHD) szenvedő gyermekek többsége kifejezetten intelligens, az agyban található figyelemközpont működési zavara miatt képtelenek folyamatosan egy dologra figyelni. A tanulási nehézségek adódhatnak a zavar két külön, vagy kombinált tüneteiből: a túlmozgásos, a köznyelv által „hiperaktívnak” nevezett gyermek nem tud nyugodtan megülni a helyén, izeg-mozog. Ezzel szemben kevésbé ismert az ADHD másik fajtája, ahol a csendesnek, lassúnak és álmodozónak gondolt gyermekek figyelmét a külvilág vonja el a a tananyagról.
Egy friss tanulmány szerint ma Magyarországon legalább 70 ezer figyelemzavarral küzdő gyermek él, így minden általános és középiskolai osztályban lehet legalább egy. A szülők és pedagógusok háromnegyede csak későn vagy egyáltalán nem ismerik fel a betegséget, 10 osztályból 7-ben találkozhatunk olyan gyermekkel, aki nem részesül kezelésben. Pedig ha nem ismerik fel időben – ideális esetben 6 éves kor körül – a betegséget, akkor a gyermek nem kap megfelelő segítséget, és nem tud lépést tartani a többiekkel. A kialakuló zavar súlyosan károsítja az iskolai teljesítményt, a beilleszkedést.
Az ADHD Magyarország alapítvány számításai szerint a nem kezelt betegség okozta járulékos kiadások és veszteségek éves szinten 33 milliárd forintra rúgnak, amelyek főként az oktatási, az egészségügyi-ellátási és az igazságszolgáltatási rendszereket sújtják - közölte. „A kezeletlen betegségnek egészségügyi kockázatai is vannak, egyre gyakrabban szükséges valamilyen szintű egészségügyi ellátás, a betegség kései felismerése miatt megnő az akut, illetve rehabilitációs ellátások igénye” – hívta fel a figyelmet Sófi Gyula gyermekpszichiáter a betegség kapcsán rendezett konferencián.
Pedig nem kezelhetetlen
Felesleges az ilyen gyermeket neveletlenek, kezelhetetlennek titulálni. A tünetek észlelése után a szülő a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóhoz fordulhat, ahonnan szükség esetén gyermekpszichiáterhez irányítják. A szakember a diagnózis megléte után gyógypedagógiai, mozgás-, szükség esetén komplex kezelést javasol, amelynek része lehet pszichoedukáció, viselkedés terápia, szülőtréning, szociális beilleszkedést, beleértve esetenként a gyógyszeres terápiát is.
Egy, a témában készül friss felmérésből kiderült, hogy elméletben a szülők háromnegyede tudja, hogy a figyelemzavar és a hiperaktivitás egy betegség, amelynek tüneteivel orvoshoz kell fordulni. A gyakorlatban ezt mégsem teszik, pedig az árulkodó jeleket – koncentráció hiányát (44 százalék) többfelé figyelés hiányát (52 százalék), és a nyughatatlanságot, fészkelődést (66 százalék) – saját gyermekükön is tapasztalják. A válaszadók mindössze 7 százaléka nyilatkozta azt, hogy utánajárt a problémának és gyermekénél igazoltak valamilyen tanulással összefüggő zavart.
