Németországban naponta átlagosan hárman halnak meg a krónikus donorhiány miatt, és 12 ezren várnak átültetésre alkalmas szervre.

Többségük mindhiába, mert a 82 milliós országban - ahol a lakosság 70 százaléka ugyan megengedné, hogy a klinikai halál beállta egészséges szerveiket felhasználják - még a 20 százalékot sem éri el azok aránya, akik eléggé tudatosak ahhoz, hogy kiváltsák az úgynevezett donorigazolványt. Ezen hivatalosan rendelkeznek arról, hogy haláluk után szerveik felhasználhatók átültetésre.

Számos országban fordított a szabályozás: a törvény azt írja elő, hogy aki életében nem rendelkezik ezzel ellentétesen, az donorrá válhat halála után. A német transzplantációs törvény módosításáról több mint egy éve kezdett vitában ez a megoldás is felmerült, de a liberálisok tiltakozására lekerült a napirendről. 

A parlamenti pártok végül arra jutottak, hogy finom nyomásgyakorlással késztetik az állampolgárokat felelős, tudatos magatartásra; a megállapodás szerint a törvényt kiegészítik egy paragrafussal, amelyben a betegbiztosítókat arra kötelezik, hogy rendszeres időközönként küldjenek levelet a biztosítottaknak a szervadományozás lehetőségéről. A levélben a biztosító köteles tájékoztatást adni a jogi környezetről, és állásfoglalásra biztatni az ügyfelet. 

A biztosítottak először idén kapnak levelet, majd 2014-ben, azután pedig ötévente. Az ügyfélnek nem kötelező dönteni, akár olvasatlanul is eldobhatja a levelet. Aki azonban dönt, arról ezt az adatot rögzítik és felviszik a 2014-ben forgalomba kerülő újgenerációs elektronikus egészségbiztosítási kártyán tárolt adatbázisba - írta csütörtökön a német sajtó.

A szervadományozás körüli vita 2010 végén lángolt fel újra, miután a szociáldemokrata párt elnöke bejelentette, hogy egyik veséjét felajánlja súlyos beteg feleségének. Frank-Walter Steinmeier bejelentése általános elismerést és rokonszenvet váltott ki a médiában és a lakosság körében. Ez késztette a politikát a szervadományozás jogi hátterének "átrendezésére".