A kutatók a mentális egészség témakörét tanulmányozva sokáig csupán a biológiai tényezőkre összpontosították figyelmüket, mostanában azonban egyre világosabbá vált, hogy az egyén életének egyes eseményei nélkül nem nyerhetnek teljes betekintést semmiféle pszichés zavarba.

Stiller Ákos

A szakemberek a hollandiai Maastricht Egyetem munkatársaival összedolgozva elsőként hozták összefüggésbe a gyerekkori traumákat és a pszichózist. Ennek érdekében több mint 27 ezer korábbi kutatást néztek át, melynek eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy azok a gyerekek, akiket még 16 éves koruk előtt komoly megrázkódtatás ért, felnőttkorukra nagyjából háromszor nagyobb eséllyel lettek valamilyen pszichés zavar áldozatai, mint azok, akiket nem ért ilyen trauma, ráadásul, minél komolyabb volt a megélt a trauma, a kockázat mértéke annál magasabb lett.

További vizsgálatok során arra is fényt derítettek a szakemberek, hogy a különféle traumák más és más pszichotikus tünetet okoztak. A gyerekkori bátalmazás például hallucinációkhoz vezetett, míg a gyermekotthonban való felnövekvés paranoiához. Richard Bentall professzor, a Liverpool Egyetem munkatársa elmondta, hogy az egyes pszichés rendellenességek pontos meghatározása sokszor még a szakemberek számára sem egyértelmű, így a mostani kutatás ebben is segítséget nyújthat, hiszen, ha tudjuk, milyen trauma ért valakit gyerekkorában, azzal választ kaphatunk arra is, milyen pszichés gonddal küzd pontosan.

Bentall kifejtette, most, hogy már tudják, milyen fontosak a környezeti tényezők a pszichózis kialakulásánál, és hogy bizonyos élmények és tünetek között szoros kapcsolat van, a pszichiáterek számára rutinná kell váljon egy-egy beteg kezelése során az esetleges gyerekkori traumák feltérképezése is. A kutatók a későbbiekben arra is megpróbálnak választ találni, vajon a gyerekkori megrázkódtatásoknak miért csak jóval később jelentkeznek a lelki tünetei.