Több mint 400 ezer ember adatait összehasonlítva arra a következtetésre jutottak, hogy azok, akik a legközelebb élnek a tengerszinthez, négyszer-ötször nagyobb valószínűséggel lesznek túlsúlyosak, mint azok, akik magasabban lévő helyen laknak, például Colorado szövetségi állam hegyei között.

"Meglepett a hatás nagysága, nem vártam, hogy ennyire következetes minta alakul ki" - közölte Jameson Voss, a bethesdai Uniformed Services University szakértője, a tanulmány fő szerzője.

Az országos járványügyi és betegségmegelőzési központ (CDC) adatai szerint az amerikaiak 36 százaléka elhízott, ám az arány erősen szóródik az egyes térségek között. Míg a déli államokban az országos átlagnál jóval magasabb a túlsúllyal küszködők hányada, a hegyektől szabdalt nyugatiakban - mint Nevadában vagy Coloradóban - markánsan kisebb.

A különbségeket előidéző okok tisztázatlanok - ismerte el Voss -, de a lehetséges magyarázatok egyikeként szolgálhat az, hogy az érintettek milyen tengerszint fölötti magasságon élnek: az ugyanis kihat az étvágyhormonokra, a növekedési folyamatokra, miként arra is, hogy a test milyen gyorsan égeti el a kalóriát.

Az International Journal of Obesity című szakfolyóiratban közölt felmérés szerint a legalacsonyabban fekvő körzetekben élők átlagos testtömegindexe 26,6, míg a legmagasabb helyeken lakóké 24,2. (A BMI egyenlő a testtömeg kilogrammjaival osztva a méterben megadott testmagasság négyzetével). Az egészséges BMI 18,5 és 24,9 közé esik.

A kutatók megállapították azt is, hogy az elhízás kockázata kétszáz méterenként csökken, minél magasabban lakik valaki.

Cynthia Beall, a Case Western Reserve University antropológiai professzora mindazonáltal felhívta a figyelmet arra: a tanulmány eredményei még nem bizonyítják, hogy a nagyobb tengerszint fölötti magasság megakadályozza az elhízást. Szerinte érdekes volna megvizsgálni, vajon megváltozna-e - emelkedne-e - a coloradóiak túlsúlyossági gyakorisága, ha közelebb költöztetnék őket a tengerszinthez.