Ha még a halottégetés nem szippantott volna be minket a nepáli spirituális mindennapokba, akkor menjünk el és nézzük meg, hogyan mutatnak be szombatonként állatáldozatot a helyiek. S habár sokat láttunk és tapasztaltunk az elmúlt másfél hétben, az oltárra fröcsögő meleg vér látványa még az edzettebbeket is kimozdítja komfortzónájukból. Sorozatunk legújabb részében a Katmandu-medence déli peremén található szent helyre, Dakshinkaliba utazunk, ahol a hindu tömegek vérrel oltják Síva destruktív manifesztálódásának, Kali istennőnek szomját.

Kundermann Balázs

Rövid pórázon

A murvás parkolóból árusok sora mutatja az utat. Egy részük kegytárgyakat, mások vásári kacatot, zöldséget vagy fűszereket kínálnak. Aztán néhány kecske és pár ketrecnyi tyúk. Várják hamarosan elkövetkező szomorú sorsukat. Már kora reggel embertömeg kígyózik le a völgybe, a fák takarásában rejtőzködő szentély irányába. Kezükben áldozati ajándékokkal, virágdekorációkkal, rövid pórázon tartott állatokkal és álmos gyerekekkel toporognak egyre közelebb a nap első fényére már vérben ázó templomhoz. Gyertyák és füstölők nehéz szaga üli meg az istennő szobrának környékét.

Kundermann Balázs

Belépés csak hinduknak engedélyezett, az érdeklődők oldalról kukucskálhatnak befele. Kali szobra előtt nagy a forgalom. Két kissrác gumislaggal locsolja fel a vért, míg pár lépéssel mögöttük az áldozatot végző férfi egy kisgidát vezet a szentélyhez. Letérdel, hátrahajtja az állat fejét majd a késért nyúl. Gyengébb gyomrú turistáskodók közül többen hátrahőkölnek, egyenest bele a vértócsába, amit a templom mellé kidobott állatfej eresztett magából.Nem mintha nálunk ez másképpen lenne. Mi is ölünk, csak felénk fehér csempés vágóhídon fröcsög a vér, hogy aztán a hús gusztusosan felszeletelve és előrecsomagolva kerüljön elénk az üzletek hűtőpultjain.

A csemegepult diszkrét bája

Az állatokat két épülettel odébb itt is feldolgozzák. Hatalmas kondérban lobog a víz, a földön ketten csirkét kopasztanak, mások egy kecske leforrázott szőrét kapargatják. Szemben velünk egy derékig érő fatuskón bárddal húst darabolnak zacskókba, melyeket a szemközti fal mellett várakozók markolnak fel. Kifizetik a munkadíjat, majd mennek haza, hogy még ebédre elkészüljön a currys vagy rizses finomság.

Kundermann Balázs

A templom és a darabolóüzem között papok ülnek a földre terített vásznon. Előttük kis edényben joghurt, festékek, rizsszemek, pár ecset és egyéb kellékek. Sorban guggolnak eléjük az emberek, a pap imát mormol, majd piros, rizses-joghurtos pasztát nyom a homlokukra. Még pár ecsetvonás dekoráció gyanánt és kész is a tika. Az istenek áldását szimbolizáló, a mindent látó és mindent tudó harmadik szemet ábrázoló piros paca, amit a test legfontosabb chakra pontjára helyeznek.

Kundermann Balázs

Fémes áldás

Bevett szokás, hogy a helyiek nem csak magukra, de frissen vásárolt autójukra vagy motorjukra is kérnek áldást az egyik erre szakosodott paptól. Aki a motorházat felnyitva annak szinte minden porcikáját megszenteli, majd ahogy az embereket, a karosszériát is behinti piros porral.

Kundermann Balázs

Hiszik, hogy ezek a járművek szerencsésebbek lesznek a forgalomban, nem robbannak le olyan gyakran és nem szenvednek komolyabb balesetet. Egyfajta biztosítás ez, amit nem egy adott társasággal, hanem a hindu istenekkel kötnek az itt élők.