A szúrós tekintetek és a szinte tapintható bizalmatlanság uralta Blaha Lujza tértől alig pár saroknyira lévő lakáshoz igyekszünk: a keresett házba lépve az első emeleti gang végén kis papírplakát, és az azon lévő mosolygó fejek jelzik, jó helyen járunk. Az ajtó mögött a személytelenül hömpölygő nagyvárosi képhez képest szinte idilli hangulat uralkodik. Már a belépéskor megcsapja a betérőket a szinte már zavarba ejtően kedélyes fogadtatás. Gősi Kati Hahota Klubjában járunk.

„A leghatékonyabb természetes gyógyszer a bajok ellen” – hirdeti magát a klub, és már szinte a szemünk sarkából figyeljük milyen gyógyszert próbálnak majd ránk sózni, de itt erről szó sincs. A klubnak helyet adó lakás tágas, színes-szagos nappalijába lépve 10-15 izgő-mozgó nyugdíjason akad meg a szemünk. Az „idegen betolakodók” láttán kissé megszeppennek, és egyelőre gyanakvóan méregetik a klub új vendégeit. Mi, „az idegenek” sem tudjuk teljesen, mire is számítsunk az elkövetkezendő egy órában, hiszen nem sok előzetes tudásunk volt a nevető-jóga módszerről.

hvg.hu

Kívülről szemlélve – és az eddig közzétett videók alapján – ez egy teljesen szürreálisnak ható módszer. Az első kérdés, amit mindenki feltesz magában a felvételek láttán: hogyan lehet a nevetést erőltetni? A másik, mi van, ha nekem nem megy a nevetés, főleg idegenek között? És végül, miben segít ez nekem? Kipróbáltuk a nevető-jógát.

Domján Ferenc, az egyik hazai nevető-jóga oktató mutatja meg az úgynevezett hidegindítós nevetés receptjét 6:30-tól:

Ho-ho ha-ha-ha

A foglalkozást vezető, izgága Gősi Katinak persze mindegyik kérdésre van magyarázata. Mielőtt elkezdődne a nevető-jóga óra, még kiselőadást tart a módszer születéséről és elterjedéséről. Elmondása szerint a nevető-jógát még dr. Madan Kataria honosította meg Indiában a kilencvenes évek közepén, azóta már világszerte elterjedt.

„A mozgalom elindításakor még csak az volt a célom, hogy a hahotagyakorlatokat a jóga egyes elemeivel összeszőve lehetővé tegyem, hogy bárki ingyen juthasson a nevetés nagyszerű, testi-lelki hasznához” – írja Kataria Éltető nevetés című könyvében. A mozgalom Magyarországon túl van a csúcson, a legtöbb interneten fellelhető óraadó már nem aktív, vagy csak bizonyos létszám esetén tart ilyen jellegű órát. A legtöbben inkább csak amolyan felvezető vagy levezető gyakorlatként alkalmazzák a ritmusos nevetést a jógaórák elején vagy végén. Kevés a rendszeresen működő hahotaklub: úgy tűnik, a magyarok jobban magukba fordultak az utóbbi években. Nem úgy Kati Hahota Klubja: ide bárki, bármikor jöhet, a jelenlévők büszkén mesélik, hogy átlagban egy héten háromszor jönnek el a szervezett kacagásra.

A klubban nem csak nevető foglalkozások vannak, de nem véletlenül ez az egyik legnépszerűbb típus. A melegítőben az órára készülődő tagok egymást túllicitálva mesélik, hogyan tette jobbá az életüket a nevető-jóga. Van, aki a város messzi pontjáról jön a belvárosba csak az óra miatt: „a hahotaklub után szinte repülve sétálok haza” – meséli az egyik idős hölgy, mire a többiek is hevesen bólogatnak. Már az elején kitűnik a mezőnyből egy magasabb úr, ő úgy tűnik, már rég megszabadult a felesleges gátlásaitól, és elejétől a végéig a legnagyobb elánnal veti bele magát a mókába. Van persze olyan is, aki nehezebben veszi rá magát a nevetésre, de mire Gősi Kati először teszi fel a kérdést: „ugye milyen jól érezzük magunkat?” – már mindenki ujjongva feleli: „Igeeen!!!!”.

"Akkor is nevetünk, ha semmi okunk rá" – videónk a hahotaklubról:

A nevetést nem egyszerű előcsalogatni az emberekből, főleg egy borongós őszi délutánon, például egy újabb adócsomag-bejelentés napján, de Kataria doktornak részletesen leírt gyakorlatai vannak e célra. „A hahotafoglalkozást – bemelegítésként – mindig a ho-ho ha-ha-ha gyakorlattal kezdjük. Ennek során minden résztvevő együtt, ütemes tapssal kísérve kiáltja ritmusosan: ho-ho ha-ha-ha”— írja könyvében a jógi, és itt a belvárosi klubhelyiségben is ez a gyakorlat vezeti rá a jelenlévőket a folyamatos mosolygásra, nevetésre. Nem állítom, hogy egyszerű ráhangolódni a hahotázásra, de mivel külön szabály, hogy egymással a szemkontaktust is tartani kell, a jókedv vírusszerűen terjed. Aki már látott a metrószerelvényekben felvett tömeges kacajról készült videókat, tudja, milyen könnyű a másik nevetésén szórakozni.

Itt persze első látogatóként inkább a helyzetkomikum miatt szórakozom jól. Valószínűleg még életemben nem nevettem tizenöt nyugdíjassal ritmusra tapsolva. De az óra nem csak puszta erőltetett hahotázásból áll, ez azért mégis túl egyhangú lenne. Kati látványosan a gyereket akarja kihozni a jelenlévőkből. A lényeg: értelmes szó ne hangozzon el, inkább artikulálatlanul kell állat- vagy csecsemőhangokat utánozni, mindezt a lehető legtöbb emberrel szembefordulva. Közben pihentetésképpen néhány légzőgyakorlat szakítja meg a kacagást.

Időközben betéved egy másik, az átlagéletkorhoz képest meglepően fiatal hölgy is a foglalkozásra, de láthatóan hamar felveszi a ritmust, igaz, idő előtt távozik – lehet, hogy másfajta jógaórára számított. De van más is, aki hamarabb lelép: „ma csak ez lesz?” – kérdezi maga elé meredve az egyik idősebb hölgy, majd miután magától is rájön, hogy a válasz igen, már veszi is a kabátját és elmegy. Ebből is látszik az erőltetett nevetésre nem mindenki kapható.

Vegyünk kezükbe egy íjat...

Könnyű lenne gúnyolódni a Hahota Klubon és annak résztvevőin, de amikor az egyik mellettem lévő asszony teljesen őszintén azt kérdezi tőlem, hogy ugye mennyire jó ez az egész, és a szemeiben tényleg öröm sugárzik, rájövök, hogy itt sokan vannak olyanok, akiket ez a módszer rángatott ki egy-egy nehéz lelki vagy testi problémából. Amikor Gősi Katit arról faggatjuk, hogy ő hogyan és miért vágott bele a saját klubba, hasonló indokokat említ. „Mélyponton voltam szellemileg és egzisztenciálisan is, amikor találkoztam ezzel a módszerrel. Mivel sokat köszönhetek a nevető-jógának, adta magát, hogy elkezdjem az oktatást is.” Ma már rendszeresen járnak a saját lakásában tartott órákra, a csoport magja mellett mindig feltűnik egy-egy új arc is. A rendszeres látogatók közül a legtöbben már el sem tudják képzelni az életüket a Hahota Klub nélkül.

hvg.hu

Érthető is a lelkesedés, hiszen ebben a rögtönzött jógaklubban minden felgyülemlett feszültséget ki lehet és ki is kell adni magunkból. Az egyik legszórakoztatóbb és leghitelesebb feladat, amikor a csoport vezetője arra buzdítja a klubtagokat, hogy képzeletben vegyenek kezükbe egy íjat, majd azt húzzák fel minden mérgükkel, és mielőtt elengednék, irányítsák a „nyilat” az Országház felé, hogy biztosan jó helyre menjen a harag. (Mentségükre legyen mondva, a pozitív energiákat is ugyanúgy megkapják a képviselők.) Persze nem csak a politikusok kaphatják meg a magukét a foglalkozás során, itt az idegesítő munkatársak, a problémás családtagok miatti dühünket is rázúdíthatjuk másokra. A Hahota Klub tulajdonképpen a nemrég oldalunkon bemutatott Dühöngő egy szelídebb változata.

De hogy ne csak feszültség levezetéséről szóljon a foglalkozás, a nevető-jógán a bennünk ragadt vagy a hétköznapokban csak lappangó szeretetet is rázúdíthatjuk ölelések formájában a többiekre.

Az ok nélkül nevetés az igazi öröm

Nevetésre kényszeríteni valakit lehetetlen – ezt még Kataria jógi is elismeri, és valóban, ha valaki épp nem kíván részt venni a nagy hahotázásban, nem közösítik ki. Igaz, innentől nehezebb lesz a dolga, kevesebb őszinte mosolyt kap cserébe. De az ok nélküli nevetés igenis tanulható és hasznos – állítják a módszer hívei.

„A nevetéshez hasonlóan a boldogság is feltételessé vált: örömünk rengeteg előfeltétel együttes meglétéhez kötött. A boldogságérzet az anyagi siker kivívásának és a személyes célok elérésének a függvényévé vált” – olvasható az Éltető nevetésben. A foglalkozás végéhez közeledve az elejtett poénokból és elszólásokból ítélve volt azért oka a nevetésre mindenkinek. Már ha a kínunkban nevetést oknak vesszük.

Az óra végére tartogatott nagy, kieresztő nevetésnél már azért kicsit arcomra fagy a mosoly, a fekve, lábakat lóbálva nevetés szintjének eléréséhez talán több órára lenne szükségem.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!