Richard Neave, a Manchesteri Egyetemről nyugdíjba ment orvostudományi szakértő társszerzőként jegyzi a Making Faces: Using Forensic and Archaelogical Evidence című könyvet, amelyben számos történelmi személyiség arcképét rekonstruálták az igazságügyi antropológia segítségével.

Az alanyok közt volt Jézus Krisztus is, akinek az alakját egészen a harmadik századtól kezdve előszeretettel örökítették meg festők, szobrászok és mindenféle művészek. Az idők során kialakult Jézus-kép egyre inkább kezdett hasonlítani azokhoz az etnikumokhoz, ahol a művek készültek - így az olasz és a spanyol reneszánsz festményeken már fehér bőrű Krisztust láthattunk.

Neave kutatásának köszönhetően azonban szakíthatunk a megszokott magas, hosszú hajú, fehér bőrű Jézus-képpel, ugyanis szerinte sokkal jobban hasonlított a közel-keleti, galileai zsidók külső megjelenéséhez.

Jézus arca a friss kutatás szerint

Twitter / Esquire

A tudós abból indult ki, hogy a keresztrefeszítést megelőzően Júdásnak meg kellett mutatnia, a sok ember közül melyik Jézus, mert azok nem tudták megkülönböztetni őt a tanítványaitól. Neave és a kutatócsoportja többek közt izraeli régészek által feltárt szemita koponyákat tanulmányozott, és azokból kiindulva, különböző digitális technikákat alkalmazva fedték fel, milyen lehetett az arcukon lévő bőr és izomzat - írja az Esquire.

Ugyan a klasszikus képet támasztja alá, hogy Neave-ék szerint is szakállas volt Jézus, viszont a hosszú haj helyett valószínűleg rövid, erős, göndörödő frizurát viselt.

Ha a felépítése hasonlított a korabeli szemita férfiakéhoz, akkor a hagyományosan magasként ábrázolt Jézus valójában inkább 160 centiméter körül mozgott, és mivel 30 éves koráig ácsként dolgozott, tehát kinti, fizikai munkát végzett, a kutatócsoport szerint erősebb testalkattal és jobban barázdált bőrrel rendelkezett.