Kezdjük azzal, hogy bár bizonyos addikciók tekintetében valóban megfigyelhetők gyakoriságbeli különbségek nők és férfiak esetén, meglehetősen nagy hiba lenne kimondottan férfi és női függőségekről beszélni.

Ebben az esetben ugyanis azt sugallnánk, hogy az egyes szenvedélybetegségek kialakulásában dominánsan a biológiai nemhez köthető tényezők játszanak szerepet. Mintha már magzatlétünk kezdetén predesztinálva lennénk egy-egy specifikus addikcióra.

Ha így gondolkodunk, figyelmen kívül hagyjuk mindazt a társadalmi, családdinamikai, és egyéni jellemzőt, behatást, ami befolyást gyakorol egy-egy függőség megjelenésére.

Sztereotip elvárások

hvgkonyvek.hu

A tisztánlátás kedvéért azért nem árt röviden áttekinteni az egyes szenvedélybetegségek előfordulási gyakorisága kapcsán megfigyelt nemi jellegzetességeket. Mind a hazai (pl. az OLAAP: Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról 2007-es és 2015-ös vizsgálat eredményei), mind a nemzetközi kutatási eredmények azt igazolják, hogy az alkoholfogyasztási gyakoriságban, az illegális drogok kipróbálási arányában, a patológiás szerencsejáték előfordulásában a férfi-női arány egyértelműen a férfiak oldalára billen.

Kiegyenlítettebb a helyzet a dohányzók esetében, akik között bár fiatal felnőttkorban a férfiak vannak többen, az életközép felé haladva a nemi különbség lényegében eltűnik.

A kényszeres vásárlás esetén a legtöbb vizsgálat női túlsúlyt azonosít, ami nagyjából megfelel a sztereotip elvárásoknak, ugyanakkor egy olyan, tradicionálisan „férfizavarnak” gondolt addikció esetén, mint a munkafüggőség, egyre több kutatás szintén női többséget jelez. És mint a cikk első részében már olvashattuk, jellemzően a gyógyszerfüggők között is több a nő.

Összességében elmondható, hogy az a sokak fejében élő kép, miszerint a férfi vedel, drogozik és szerencsejátékozik, a társfüggő nő pedig mindezt csendben tűri, és bánatát vásárlásba fojtja, meglehetősen idejétmúlt elgondolás, sőt, valójában sosem fedte teljesen a valóságot.

Nemi kiegyenlítődés

Érdemes figyelembe venni az elmúlt évtizedek változó trendjeit is. A legszemléletesebb példa erre az alkoholfogyasztás terén bekövetkező, globális szintű nemi kiegyenlítődés.

Egy, a New South Wales egyetem, illetve a Columbia egyetem kutatói által közzétett, a korábbi vizsgálati eredményeket szisztematikusan áttekintő tanulmány szerint az 1900-as évek első évtizedeiben született nemzedék (szakszóval kohorsz) tagjai esetén a férfiak 3,6-szoros eséllyel küzdenek/küzdöttek alkoholfogyasztáshoz köthető problémákkal, mint a nemzedék nőtagjai, míg az 1900-as évek második felében születettek esetén ugyanez az arány már csak 1,3-szoros volt.

Közel harmadára csökkent tehát az alkoholproblémák terén mért nemi különbség. Látható tehát, hogy egyre nehezebb egy-egy addikciót a női vagy férfi nemhez kötni. Legalábbis, ha pusztán a gyakorisági adatokból indulunk ki. Ám ha az adott függőség lefolyását és mintázatát vesszük alapul, könnyen felfedezhetünk nemi sajátosságokat.

A teleszkóphatás

Rendelje meg online!

Nem feltétlenül a függőség kialakulásának sebességére gondolok, bár számos kutató érvel a Nick J. Piazza olasz kutató nevéhez köthető ún. teleszkóphatásnak nevezett jelenség létjogosultsága mellett, miszerint nőknél az első kipróbálás és a dependencia megjelenése között rövidebb idő telik el, mint férfiaknál (ez esetben tehát a női nem, akár a teleszkóp, közelebb hozza a függőség bekövetkeztét).

Noha a teleszkóphatás elméletét sokan támogatják, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt évtizedekben azért szép számban publikáltak olyan tanulmányokat, amik éppen férfiaknál azonosítottak rövidebb lefutású függővé válást. Arról nem is beszélve, hogy számos teleszkóphatást feltételező vizsgálat a kezelésbe kerülés tényével azonosítja a függőség kialakulásának (az első diagnózis megszületésének) pillanatát, a nők pedig sok esetben valóban korábban jelentkeznek terápiába addiktológiai problémáik miatt.

Ennek azonban temérdek oka lehet. A fokozottabb társadalmi nyomás (intenzívebb stigma), a segítségkérés nagyobb mértékű elfogadottsága (a feltételezett elvárás szerint egy férfi nem kérhet segítséget, neki kell megoldania a problémát), vagy éppen a betegséggel kapcsolatos hatékonyabb kommunikáció mind hozzájárulhatnak e jelenséghez.

Pornókülönbségek

Milyen értelemben beszélhetünk mégis nemi különbségekről? E kérdés megválaszolása érdekében most nézzünk meg néhány konkrét függőségtípust, és vizsgáljuk meg, hogyan is műveli az adott szenvedélybetegséget férfi és nő!

Kezdjük egy jellemzően férfiakhoz kötött addikcióval, a pornófüggőséggel, hozzátéve, hogy természetesen vannak pornófüggő nők is. A pornónézés károsságát tekintve nemcsak a tevékenység kényszerességét, gyakoriságát vagy szexualitásra gyakorolt hatásait érdemes figyelembe venni, hanem a fogyasztott tartalom milyenségét is.

Egy, a Mount Allison Egyetem pszichológusai által nemrégiben közzétett tanulmány értelmében a férfi-centrikus tartalmak (ebben az esetben az ábrázolt jelenetek igen nagy részében a férfi szereplő tárgyiasítva használja a nő testét) alternatívájaként elérhető nő-centrikus pornóvideók (ezekben az esetekben sokkal inkább szoft-tartalmakról, a nő partnerként való kezeléséről, adott esetben szeretkezésről van szó) megtekintése jóval kevésbé vezet negatív következményekhez akár a szubjektív jóllét és életminőség, akár a párkapcsolati működés tekintetében.

A nő-centrikus pornót fogyasztók így bizonyos értelemben csökkentett ártalmak mellett hódolnak szenvedélyüknek, és kevésbé súlyos tüneteket mutatnak, mint a dominánsan férfi-tartalmakra keresők. És talán nem fogunk meglepődni azon, hogy a nők inkább a nő-centrikus tartalmakat preferálják.

Elsődleges és másodlagos testedzésfüggőség

A testedzésfüggőség kapcsán a testedzés funkciója mutat markáns nemi eltéréseket. Megkülönböztethetünk ugyanis elsődleges és másodlagos testedzésfüggőséget. Míg az elsődleges testedzésfüggőség esetén az intenzív testmozgás/edzés főként a pszichés kielégülést szolgálja (pl. egy kimerítő edzést követő elégedettség érzése, az önbizalom átmeneti megnövekedése, a szorongás felszámolása, mérséklése), addig a másodlagos testedzésfüggőség valamilyen kiegészítő cél elérésében segíti az egyént: pl. a testsúly csökkentésében.

A másodlagos testedzésfüggőség nőknél jóval gyakoribb, és sok esetben evés- és testképzavar társul hozzá. A férfi testépítők táborában szintén megjelenhet testképzavar, ez esetben beszélünk izomdiszmorfiás zavarról, másnéven fordított/inverz anorexiáról. A zavar lényege, hogy az egyén mindig gyengébbnek és satnyábbnak észleli önmagát, így fokozott kényszert érez a testtömeg növelésére. Összességében tehát elmondható, hogy a másodlagos testedzésfüggőséggel küzdő nők inkább fogyni, míg a férfiak inkább gyarapodni szeretnének.

És ami még nagyon más

Komoly nemi eltérések adódhatnak a szerhasználati problémák következményeit illetően is. Ahogyan azt a Kentucky Egyetem kutatói, Katherine R. Marks és Claire D. Clark összefoglalják 2018-as tanulmányukban, a női alkoholbetegek például nagyobb arányban szenvednek el májkárosodást, miokardiális (szívizomhoz köthető) infarktust és agyi atrófiát (vagyis az agyszövet sorvadását).

A nők jellemzően lassabban metabolizálnak, vagyis szervezetüknek több időre van szüksége ahhoz, hogy az alkoholt és annak mérgező bomlástermékeit kiürítse. Szintén fontos különbség, hogy a férfiak átlagos testtömege több, mint a nőké, így az elfogyasztott alkohol férfiaknál kisebb mértékben vezet véralkoholezrelék növekedéshez, és tudatmódosulás változáshoz. A szerhasználat ártalmaiban mért nemi eltérések a különböző drogtípusok fogyasztásakor is megfigyelhetőek.

De példaként említhetjük, hogy a női kényszeres vásárlók jellemzőbben ruhákra, táskákra, cipőkre, ékszerekre költenek, míg a férfiak inkább műszaki termékekre. Vagy amint arra egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben rámutatott, a problémás szerencsejátékkal jellemezhető nők sokkal inkább a nyerőgépeket (vagy inkább vesztőgépeket) részesítik előnyben, míg a férfiak a sportfogadásokat, a pókert és a kaszinójátékokat preferálják.

Ismétlődő traumák

Végezetül pedig egy drámai különbség a szó szoros értelmében: az ENSZ Kábítószerellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) 2016-os jelentése szerint a szerhasználó nők nagyobb valószínűséggel szenvedtek el gyermekkori traumát, főként szexuális és fizikai bántalmazást, illetve felnőttként nagyobb arányban vannak kitéve párkapcsolati erőszaknak, mint a férfiak. Esetükben tehát a szerhasználati probléma gyakrabban épül rá egy egészen korai traumatikus élményre, valamint sok esetben élnek át ismételt traumákat.

Az pedig már csak szomorú következmény, hogy e traumákat nem ritkán átadják a következő generációnak. A traumák átadásának egyik példája az anyai szerep tagadása, a gyermek elhanyagolása, adott esetben bántalmazása.

A cikksorozat első részét itt olvashatja.

Vegyen részt a következő ingyenes online HVG Extra Pszichológia Szalonon, ahol Kapitány-Fövény Mátéval beszélgetünk a jelenlegi helyzetben ránk leselkedő, függőségi veszélyekről. Regisztráció itt, illetve itt találja meg az esemény FB-oldalát.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, melynek témája: újrakezdés a bizonytalanság korában. Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

A szerző könyveit itt találja meg.