Egy magyar felmenőkkel büszkélkedő, Kanadában kutató orvos, bizonyos Hans Selye (hiú fülünknek kellemesebben Selye János) érdekes megfigyelésről számolt be a Nature című folyóiratban 1936-ban. Miután patkányoknak különféle kellemetlen anyagokat adott be, azok váratlanul egységes tüneteket produkáltak: megnagyobbodott a mellékveséjük, míg a nyirokcsomóik és a csecsemőmirigyük összezsugorodott, gyomor-, illetve nyombélfekélyeik is kialakultak.
Ez a végállapota annak a három fázisból álló folyamatnak, amelynek az általános adaptációs szindróma (GAS: general adaptation syndrome) elnevezést adta. Az első szakasz maga a kóros hatásra keletkezett vészreakció, ezt követi a szervezet alkalmazkodási kísérlete a fennálló új rendhez, és ennek sikertelensége (vagy a stresszor „leküzdhetetlensége”) esetén a szervezet kimerül, adott esetben bele is pusztulhat a stresszbe.
A stresszorok lehetnek fizikaiak (például ha rettentő a hőség), kórokozók (tehát fertőző baktérium), a táplálkozással kapcsolatosak (mondjuk, ha nincs mit enni), vagy épp emocionálisak (ez a lelki fájdalom). Bármilyen hatásról legyen is szó, az agykéreg közvetítésével idegpályákon keresztül eljut a többi agyterületre és különböző válaszutakat aktivál.
A patkányok két útja
A klasszikus, a Selye-féle patkánykísérletben látott hatás két úton valósul meg. A szimpatikus idegrendszer aktiválása a vérben keringő adrenalin szintjének emelkedéséhez vezet („Szétvet az adrenalin” – szokták mondani tettre kész emberek). Ettől gyorsul a szívműködés, emelkedik a vérnyomás, az izmokba juttatja a szervezet a legtöbb vért, míg ilyenkor a zsigerek (például a belek) viszonylag „vérszegények”.
A másik út a hipotalamuszon és az agyalapi mirigyen keresztül a mellékvesék kéregállományához visz: a stresszreakció második szakaszától a kortizol nevű hormoné a fontosabb szerep. Akár az izomfehérjék bontásának árán is segít fenntartani a vércukorszintet, és gyengíti az immunrendszer működését (ennek végállapota a nyirokcsomók és a csecsemőmirigy eltűnése a patkányban), ezzel megakadályozva a szervezet saját maga ellen forduló immunreakcióját.
Másfelől a stresszreakciónak nem csak testi elemei vannak. Az agykéregből érkező információk az emlékezet kialakulásában és az érzelmek kiváltásában szerepet játszó területekre is befutnak, kialakulnak a viselkedési válaszok. Ezek az utak a szervezet legalapvetőbb szabályozási körei közé tartoznak – ez arra mutat, hogy a stresszreakció a szervezet számára elengedhetetlenül fontos tanulási és önfenntartási mód, amelynek segítségével képes a környezetéhez alkalmazkodni (legyen szó kánikuláról, influenzáról vagy tömött buszról).
Egyéni érzékenység
Lassanként pedig molekuláris szinten is bizonyítani lehet azt a tapasztalatot, hogy a korai életkorban elszenvedett stressz (testi-lelki elhanyagolás vagy depressziós anya) hatására különféle stresszhelyzetekben jóval későbbi életkorban kórosan érzékenyen reagálnak az emberek. Így az egyéni stressztűrés hátterében, úgy tűnik, nemcsak az örökölt (és így a fogantatás pillanatától elvben változatlan) genetikai készlet, de a környezeti hatásoktól formálódó, azokra úgynevezett epigenetikai változásokkal emlékező DNS áll.
Az egyén számára „túlzott” stresszként értékelt állapot káros, akár betegségekhez is vezethet. Ha az ember alaposabban utánajár, gyakorlatilag nincs olyan betegség, amelynek ne volna valamilyen kapcsolata az elszenvedett stresszel. A szívrohamtól a rákon át a bélgyulladásig, a terméketlenségig vagy épp a megfázásig mindenki talál magának kedvére és stresszére valót. Ugyanis, mint fent kiderült, a stresszreakcióban résztvevő élettani szabályozási utak testünk alapvető szervezési útjai.
Az emelkedő vérnyomás vagy vércukorszint, az immunrendszer eltompítása vagy a viselkedési válaszok között a nem épp adaptív, de gyakori dohányzás vagy evés valóban sokféle betegség kiváltója lehet. Azt azonban megint csak rengeteg tényező befolyásolja, hogy valakiben melyik betegség alakul ki, egyáltalán kialakul-e stresszel összefüggő betegség.
A cikk Gács Zsófia gyermek-endokrinológus szakorvos írásának szerkesztett változata, amely a HVG Extra Pszichológia magazin 2020/2-es számában jelent meg.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
