A gyermekek fejlődésével foglalkozó szakemberek szerint nyolcéves kor körül zárul le az első nagyobb életkori szakasz. Ezt az időszakot koragyermekkornak (early childhood) nevezik. Számos kutatás igazolta, hogy a gyermekek fejlődése szempontjából ez kiemelten szenzitív időszak, ebben az életkorban a legfogékonyabbak a fejlődésre. A tevékenységekre, élményekre, megtapasztalásokra épülő tanulás időszaka ez.

Mindez azt is jelenti, hogy az iskolai tanulás is akkor lehet a leginkább örömteli és egyben a leghatékonyabb, ha a gyermeki aktivitásra, mozgásra épít. Fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy az iskola első egy-két évében az óvodában szokásos módszerekhez hasonló fejlesztő játékok lehetnek igazán eredményesek.

A papírra írt számok, a füzetben végzett számolások önmagukban túlságosan elvontak, absztraktak a gyermeknek. A tárgyakkal végzett számlálások vezethetnek a számok, a matematikai művelek valódi megértéséhez. Ilyen cselekvésre, tapasztalatszerzésre épülő játékos készségfejlesztő eszköz például a matanda, mely egyidejűleg vonja be a látást, a tapintást az ismeretszerzésbe, ezzel alapozza meg a számfogalom kialakulását. Hasonló elvet szolgál a régóta ismert abakusz is.

Az egyik legnagyobb mérföldkő

Az iskolakezdés az egyik legnagyobb mérföldkő a gyermek életében. Az első lépések sikerességében meghatározó szerepet játszik, hogy hol tart azoknak a készségeknek az elsajátításában, amelyekre az iskolai tanulás építkezni fog. Hol jár az anyanyelv fejlődésében? Van-e elemi számfogalma? Megvannak-e már az írástanulás megkezdéséhez elengedhetetlen idegrendszeri, finommotorikus feltételek?

Ha az első iskolai tapasztalatok kudarcokat hoznak, akkor könnyen egy életre elvehetik a gyermek tanulási kedvét. Ebben pedig többek között nagyon fontos szerepe van annak, hogy mikor, milyen fejlettségi szinttel lép be a gyermek az iskolába. Magyarországon a 2004-ben kezdett úgynevezett Difer-kutatások (Diagnosztikus Fejlődésvizsgáló Rendszer) egyértelműen megmutatták, hogy az iskolai tanulás sikerességének egyik kulcsa az óvoda: az óvodai játékokkal jól megalapozható az iskolai tanulás.

Nézzük egy pillanatra az érem másik oldalát! Iskolába lépéskor többévnyi fejlettségbeli különbség mutatható ki a gyermekek között. Egy részük készségfejlettsége csak a négyévesekének felel meg. A hátránnyal induló tanulók jelentős része az első iskolai évek alatt végérvényesen leszakad a társaitól, tanulásuk kudarcra van ítélve.

Sok-sok dendrittüske

Ki merünk-e hívni egy óvodás, kisiskolás gyermeket memóriajátékra? Aki játszott már velük, tudja, hogy roppant jól emlékeznek a kártyák helyére. Egy lelkesen memóriázó kisgyermeket szinte lehetetlen felnőttként legyőzni. Ehhez hasonlóan ügyesek és gyorsak az őket érdeklő új dolgok megtanulásában, memorizálásában. Hihetetlen sebességgel tudnak például új szavakat, idegen nyelvet tanulni is.

Az agysejtek közti kapcsolatok (szinapszisok) száma szoros kapcsolatban van a tanulási képességgel, a tanulás sebességével. Az idegi kapcsolatok száma a születést követően rohamosan növekszik. Tanulásnál új szinapszisok, dendrittüskék alakulnak ki. Két-három éves kor körül éri el a maximumot, ekkor a gyermekek agyi idegsejtjei közötti kapcsolatok száma körülbelül kétszerese a felnőttekre jellemző értéknek.

Ezt követően a kapcsolatok száma lassan, de folyamatosan csökkenni kezd, és ez a folyamat öt-hat éves kort követően felgyorsul. Azt látjuk tehát, hogy gyermekkorban az agysejtek közötti kapcsolatok túltermelődése jellemző, ami nagyon gyors tanulást lesz lehetővé. Mindezekkel a gondolkodási képességek fejlődését vizsgáló kutatások tapasztalatai is egybecsengenek.

Máris ördögi kör?

Az óvodában, majd az iskolában töltött első néhány évben mutatkozik a leglátványosabb fejlődés. A gondolkodási képességek fejlődésének sebessége 10–12 éves kort követően jelentős mértékben lelassul. A koragyermekkor a tanulás szempontjából tehát nagyon fogékony időszak. Ügyes, játékos módszerekkel óriási változások érhetők el a gyermekeknél.

Sok szülőben és gyermekben egyaránt nyomasztó emlékként marad meg a közös gyakorlásra, tanulásra szánt idő. A szülő idegessé válik. „Mit nem tud ezen érteni a gyerek? Tényleg ilyen buta lenne az én gyerekem?” A gyerek kudarcot él meg, emiatt még kevésbé akar tanulni, főleg a szülővel. És máris ördögi körnél vagyunk. Hogyan tudjuk akkor hatékonyan segíteni gyermekeink tanulását?

Az egyik kulcs a közös tevékenységbe, az élményekre, az aktív részvételre épített tanulásban rejlik. Nézzük az olvasás példáját! A könyvek megkedvelése az iskolás időszak előtti életkorban gyökerezik. A képeskönyvek lapozgatásának öröme, a mesehallgatás élménye az egyik pillére annak, hogy kialakuljon az olvasás iránti olthatatlan vágy. Nagy József oktatáskutató 1970-es években végzett vizsgálatai kimutatták, hogy iskolába lépéskor átlagosan két évvel fejlettebbek azok a gyermekek, akiknek minden nap mesélnek.

Józsa Krisztián oktatáskutató, egyetemi tanár

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.