„Szerintem anyu már nem is tud beszélni” – fogalmazta meg egy 15 éves fiú, miként éli meg, hogy az édesanyja állandóan az okostelefonján lóg, akkor is, amikor együtt vannak otthon. Sherry Turkle amerikai szociológus négy évvel ezelőtti, Reclaiming Conversation (A beszélgetés visszaszerzése) című könyvében több hasonló idézet mutatja, mennyire nehéz felnőttként uralkodni magunkon, megtartani a helyes egyensúlyt képernyőhasználat és társas kapcsolatok között, illetve, hogy ezt a bizonytalanságot mennyire megsínylik a gyerekek (is).

Hatástalan hegyi beszédek

Tény, hogy a családi élet különösen érzékeny az állandó online létre, és egyre többen szenvednek a Turkle szavaival „társas magánynak” nevezett jelenségtől, amikor – akár az étkezőasztal mellett, akár a saját otthoni zugában – mindenki a telefonja képernyőjébe temetkezik.

Rendelje meg online!

Ráadásul sok szülő komolyan aggódhat amiatt, hogy bár a modern eszközök gsegítségével könnyen tud kapcsolatba lépni a gyerekével, a gyereknek a kütyük hozzáférést kínálnak olyan világhoz, amelyről a felnőttek alig tudnak valamit. Olykor még „a családon belüli folyamatos kapcsolattartás kezelése is nehézségekbe ütközhet, hiszen a gyerekek afféle párhuzamos valóságban élnek a barátaikkal” – hívja fel a figyelmet Devorah Heitner amerikai médiaszakértő Képernyőtudatos család című, magyarul 2018-ban megjelent kötetében.

Ilyen körülmények között hogyan tudjuk felelősen alakítani gyermekeink kapcsolatát a modern technikával, egyszersmind megőrizni az élő családi kapcsolatokat? A gyerekek nem a „hegyi beszédekből” és tiltásokból, hanem a szülői mintákból tanulnak a legtöbbet – figyelmeztet Heitner.

Éppen ezért minden szülőnek érdemes elgondolkodnia azon, hogy ő maga hogyan használja a telefonját, számítógépét. Pötyög-e üzeneteket, amikor ott van vele a gyereke? „Szabad-e” felvennie a telefont vacsora, közös étkezés közben – akár a „munkára” hivatkozva? Végső soron mit lát a gyerek: a felnőtt irányítja és használja a kütyüket, vagy inkább azok a szülőt?

Szülői önellenőrzés

Rendelje meg online!

A felállított és tiszteletben tartott határok egyrészt felszabadítanak, másrészt mintát is adnak a gyerekeknek. Magyarán: ha fontos családi összejövetelen félretesszük a mobilunkat, (előbb-utóbb) a gyerekek is ezt fogják tenni. De annak is komoly hatása lehet, ha látják, hogy a szülő képes telefon nélkül menni mondjuk a játszótérre vagy hosszabb sétára.

Arra mindenképpen érdemes ügyelni, hogy legalább a közös étkezések legyenek kütyümentesek – szögezi le Heitner. Ezeket a pillanatokat mindenképpen meg kell(ene) őrizni a személyes kapcsolatoknak, a megosztás örömteli pillanatainak, a nyugodt beszélgetések terének. Természetesen ilyenkor is első a szülői önellenőrzés. Mi magunk kikapcsoljuk-e a telefonunkat vacsora alatt, odafigyelünk-e a másikra beszélgetés közben, felvesszük-e a másikkal a szemkontaktust, amíg hozzánk szól?

Trükkös térhasználat

A jó példán és az étkezések megóvásán túl figyelni kell a felelős szülőnek arra is, hogy olyan szokásokat, rutint és tereket alakítson ki otthon, amelyek megkönnyítik a kiegyensúlyozott géphasználatot. Ennek az úgynevezett médiaökológiának az egyik leghatékonyabb formája – ad tanácsot Devorah Heitner –, ha vonzóbbá tesszük az offline időt. Ehhez persze szükség van némi tervezésre és kreativitásra, de ha sikerül kellemes „gépmentes zónákat” létrehozni, a gyerekek biztosan szívesebben szakadnak el az okostelefontól, számítógéptől, videójátéktól.

Az efféle terek akkor lehetnek például vonzók, ha alkotásra csábítanak. A jelmezek, izgalmas játékok, új kirakók és kézműveseszközök számtalan kreatív lehetőséget kínálnak a szabadidő értelmes eltöltésére. De különösen fiúk esetében jó ötlet lehet összegyűjteni a házban kallódó, javításra szoruló tárgyakat, és megpróbálni együtt, saját kezűleg megjavítani őket. Az sem szégyen, ha ezt egy-egy YouTube-video segítségével tesszük.

Az átgondolt térkialakítás és időbeosztás nagyban hozzájárulhat a feszültségek csökkentéséhez. Akárcsak a szokások és rutin kialakítása. Érdemes rávenni például a gyerekeket, hogy a mobil eszközöket, hacsak lehet, a közös térben használják. Bár ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy „társas magányba” burkolózunk, de jó lehetőséget nyújt arra, hogy könnyebben tudjunk párbeszédbe elegyedni egymással, és egy-egy érdekes téma könnyebben kizökkenti az órákig tartó „kockulásból” a gyereket. Sokaknál bevált a családi aksitöltő állomás létrehozása a nappaliban, ahová mindenki bedughatja a telefonját, és aztán este már kisebb a kísértés, hogy ágyba vigye a mobilt.

Érdekli, hogyan tudjuk megőrizni az élő családi kapcsolatokat? Olvassa tovább Illényi Balázs cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz Kamasz különszám, amelyben a kamaszkortól a felnőtté válásig térképezzük fel az utat.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja.