Talán érdemes némi empátiát gyakorolnunk magunkkal szemben, amikor azt vesszük észre, hogy csak nehezen tudunk kimozdulni negatív álláspontunkból, mert bizony az agyunk úgy fejlődött az evolúció során, hogy sokkal inkább hajlamos a problémákra összpontosítani, mint a pozitív gondolatokra.

Ez a tény akkor döbbentett meg leginkább, amikor egy pszichológia-tankönyvben megláttam két ábrát, ahol az volt a feladat, hogy a mosolygó arcok között találjunk rá az egyetlen szomorú arcra, illetve a szomorú arcok között találjuk meg a mosolygó arcot. Sokkal hosszabb időbe telt azonosítani a szomorú arcok között a mosolygót, mint fordítva.

Ami annyit jelent, hogy az agyunk a problémák mielőbbi felismerésére van huzalozva, nem pedig a pozitív dolgok felismerésére. Természetesen ez a fajta beállítódás fontos lehet a túlélés szempontjából, de ha elhatalmasodik rajtunk a pesszimizmus, és leragadunk a problémáinknál, az nagymértékben hátráltathatja belső fejlődésünket, és a boldogság könnyen kicsúszhat a kezünk közül.

Remény a reménytelenségben

Rendelje meg online!

Életünk során mindannyian szembetalálkozunk kihívásokkal és nehézségekkel, amelyek elbizonytalanítanak bennünket a jövőnkkel kapcsolatban, és időnként úgy érezhetjük, hogy szinte képtelenség megbirkózni a bajokkal. Ezekben az időszakokban bonyolult a reményhez és más pozitív érzéseinkhez kapcsolódni.

Fontos megjegyezni, hogy az olyan érzelmek, mint például a harag, a félelem és a szomorúság jelentős szerepet töltenek be az életünkben, ugyanakkor ha eluralkodnak rajtunk, akkor megakadályozhatnak abban, hogy több szempontot is figyelembe véve képesek legyünk tudatosan végiggondolni a továbblépés lehetőségeit, valamint, hogy pozitív irányba fordítsuk a helyzethez kapcsolódó érzelmeinket.

Hogyan tudjuk megőrizni pozitív életszemléletünket olykor kilátástalannak tűnő helyzetekben is? Hogyan lehetséges reményt adni magunk és mások számára, amikor komoly megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk?

Az ember, aki fákat ültetett

Elzéard Bouffier a múlt század elején élt a Francia-Alpokban egy sivár területen és pásztorkodással foglalkozott. Miután a feleségét és egyetlen gyermekét elveszítette, nem sok értelmét látta az életének. Ugyanakkor nem zárkózott be mély gyászába, hanem arra szánta el magát, hogy fákat ültet, és helyreállítja az elhagyott, kopár völgyet. Fogott egy vasból készült botot és lyukakat fúrt a földbe, ahová makkot szórt, amit távolabbi területekről gyűjtött össze.

A magányos pásztor több évtizedig tartó kitartó munkája teljesen átváltoztatta a vidéket. A kopár völgy helyén bükk- és nyírfaerdő nőtt fel, a térségbe visszatértek a vadon élő állatok, a talaj minősége javult, így a mezőgazdaság is újraéledt. Az emberek lassan elkezdtek visszaköltözni a korábban szinte teljesen elhagyatott tájra, és az egykor kietlen vidék ismét virágzásnak indult.

Habár a fenti történet minden valószínűség szerint csupán fikció, amely Jean Giono francia író tollából származik 1953-ból, számos tanulsággal szolgálhat. Az egyik, hogy a kínok fogságából ki kell tekintenünk olyan megoldások felé, amelyek pozitív gondolatokhoz, érzésekhez, és ami még fontosabb, pozitív cselekedetekhez vezetnek.

Az allegorikus történet másik tanulsága, hogy amikor pozitív életszemléletről beszélünk, akkor ez valójában azt jelenti, hogy képesek vagyunk túllátni a saját életünkön – ami magában foglalja azt a törekvést, hogy pozitívan tekintünk a jövő nemzedékek életére is. És erre itt és most a jelen életünkben hosszabb vagy röviden távon, de hatással lehetünk.

Ha érdekli a pozitivitás 10 formája, olvassa tovább Harmat László pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.

Vegyen részt a következő ingyenes, online HVG Extra Pszichológia Szalonon, ahol Nagy Henriett pszichológust kérdezzük a boldogságról és megvalósításáról. Az esemény Facebook-oldala itt található.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.