A beszélgetés kiindulópontja a szülői szerepünk kialakulása, amely L. Stipkovits Erika szerint már sokkal előbb megalapozódik bennünk, mint hogy valóban szülővé válnánk. Ez családként lesz igazán fontos, hiszen az, ahogyan a szülők együttműködnek, jelentős hatással van arra, hogyan alakul később gyermekeik testvéri kapcsolata. Éppen ezért ebben a folyamatban, ahogy az életünk sok más területén is, nagyon fontos szerepet kap az önismeret, hogy minél tisztábban láthassuk önmagunkat és nevelési elveinket, és felismerjük, amikor tudattalanunk közbeszól.

Az egymástól sokban eltérő nevelési elvek nehezen egyeztethetők össze, ami rendszerint feszültséget hoz magával. Általában olyan szülők nevelnek könnyebben együtt gyermeket, akik hasonló értékek mentén nevelkedtek maguk is, ugyanakkor helyzetfüggő, hogy a felek képesek-e értéket látni a különbözőségben. A legfontosabb kérdés, hogy vajon a szülők hajlandóak-e szövetségesként együttműködni a gyermeknevelés terén is – hangzott el a klinikai szakpszichológus legújabb könyvére épülő podcastban.

A kistestvér érkezése

HVG Könyvek

A beszélgetés közepén felmerül a kérdés, vajon meg kell-e beszélni a gyermekünkkel, hogy kistestvért tervezünk. A szakértő álláspontja szerint érdemes lehet megbeszélni vele, mintegy tájékoztató jelleggel, de fontos figyelni arra, hogy ne hozzuk gyermekünket döntési helyzetbe. Gyermekünk életkorától, környezetétől függhet, hogyan reagál a testvér érkezésének hírére. Előfordulhat, hogy ez szülői ösztönöket vált ki belőle, de természetes reakció az ellenkezés is, hiszen az eddig rá irányuló figyelmet egy új riválissal kell majd megosztania, ami megijesztheti.

Arra a kérdésre, hogy van-e alkalmas idő a kistestvér érkezésére, L. Stipkovits Erika azt válaszolja, hogy ez sok tényezőtől függ: a szülő teherbírásától vagy akár biológiai tényezőktől is. A szakértő véleménye szerint általában akkor igazán testvérek a gyerekek, ha maximum két év korkülönbség van köztük; ha ez a különbség nagyobb, akkor általában később, felnőtt korukban alakulhat ki köztük jó kapcsolat.

Ha nagy korkülönbség van a testvérek között, akkor sokkal inkább két funkcionális egyke gyermekről beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy a gyerekek nem tudják megélni azokat a testvér-élményeket, mint mások. Az idősebb testvér ilyenkor felnőttszerepbe kerül, kvázi szülő-gyerek kapcsolat alakul ki a testvérek között.

Funkcionális egykék

A szakpszichológus a beszélgetés során felhívja a figyelmet az egyke gyermekeket övező tévhitekre és negatív előítéletekre. Egyesek szerint az egyke gyerekek önzők, egoisták és túlságosan önérvényesítők. A pszichológus szerint azonban ez inkább attól függ, hogy milyen szülőtípus neveli ezeket a gyerekeket, milyen a szülők párkapcsolata, illetve mennyit van a gyermek közösségben.

Az epizód végén a szakértő arról beszél, lehet-e két testvért ugyanúgy szeretni. Álláspontja szerint valószínűleg nem, sőt azt mondja, az sem igaz, hogy egyformán neveljük a gyermekeinket. A gyermekeink felé tanúsított viszonyunkat, szeretetünket és a nevelési módszert nagyban meghatározza a születési sorrend, illetve az, hogy mi szülőként hol állunk a testvérsorban; a tudattalanul magunkkal hozott gyermekkori minta tehát itt is nagy szerepet játszik.

Hozzáteszi még, hogy az is fontos, milyen gyerekkori sérelmeket hordozunk a saját testvérkapcsolatainkból. Véleménye szerint azt a gyermekünket szeretjük jobban (természetesen tudattalanul), aki hasonló értékek szerint működik, mint mi magunk.

Temesvári Orsolya

Az új adást itt is meghallgathatja. Korábbi adásokról itt olvashat.

A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.