Mitől család egy család? És mitől harmonikus?
Egyrészt az elköteleződéssel, másrészt a gyermekvállalással válik egy pár családdá, mondja L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a Mi, együtt című podcast-sorozat negyedik adásában. Innen azonban hosszú út vezethet a harmonikus család kialakításáig.
A szakértő azonos című, új könyvén alapuló beszélgetés fókuszában a családalapítás, a szülői szerepek kialakulása, illetve az önmagunkkal és családunkkal töltött idő egyensúlya áll. L. Stipkovits Erika és Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője e témákról beszélgetnek a hatrészes, a magazin YouTube-csatornáján is nézhető podcast-sorozat legfrissebb részében.
A beszélgetés kiindulópontja ezúttal az a kérdés, miszerint mitől család a család. A klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint a család megtartásához olyan készségekre van szükség, mint az érzelmi intelligencia vagy az önismeret. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy ezeket nem az iskolában, hanem jó esetben családi körben tanuljuk meg.
Szabadság a családban
A családi élet állandó együttműködést igényel, ahol sokszor partnerünk és gyermekeink igényeit a sajátjaink elé kell helyeznünk. A családunkkal kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdések, hogy vajon képesek vagyunk-e meghagyni egymás szabadságát, megértjük-e, mire van szüksége a családtagunknak, és hajlandóak vagyunk-e ezt megadni neki.
A családon belül többféle szerepben vagyunk jelen: ilyen például szülői vagy házastársi szerepünk. A beszélgetésben szóba kerül a kérdés, mitől függ, mennyire érezzük magunkat értékesnek ezekben a szerepekben, és hogy miként értékeljük a partnerünket az ő saját szerepeiben. A klinikai szakpszichológus szerint a legfontosabb a családon belüli harmónia és egyensúly, a felek elégedettsége. Ez azt jelenti, hogy mindenki fel meri vállalni, mire van igénye és szüksége, a másik fél pedig kész befogadni mindezt.
L. Stipkovits Erika ennek nyomán tér rá arra, hogyan is őrizhetjük meg az egyensúlyi helyzetet az önmagunkkal és a családunkkal töltött idő között. A szakértő szerint ehhez mindenképpen szükség van nagyszülőkre vagy valamilyen külső segítségre, különben csak zsonglőrködésről szól az egész életünk. Emellett felhívja a figyelmet arra is, hogy az önmagunkkal és a családunkkal töltött idő mellett nagyon fontos, hogy a szülők párként, szerelmesekként is töltsenek együtt időt, hogy meg tudják élni azt is, hogy ők elsősorban egy párkapcsolat részesei, nem kizárólag szülők. Ez mindkét féltől tudatos figyelmet, nyitottságot és őszinteséget igényel, hiszen a párnak magának kell megteremteni az együtt töltött idő lehetőségét.
Szülői szerepeink
A szakember véleménye szerint egy gyermek érkezése felborítja a párkapcsolatot, akkor is, ha nagyon várták. A szerelmespárból édesanya és édesapa válik, és mindkét félben – akár tudattalanul – megmozdul(hat)nak azok az élmények, amiket saját születésükről és szüleik viselkedéséről hordoznak.
Itt elkülönül egy tudatos szint, hogy a felek milyen szándékkal állnak a szülői szerepükhöz, mit szeretnének megvalósítani és mit szeretnének elhagyni a hozott mintákból. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a tudattalan működéseket, lenyomatokat, traumákat. Szerencsés, ha a leendő szülők még a gyermek érkezése előtt tudnak erről kommunikálni, vissza tudják tükrözni egymásnak érzéseiket, tapasztalataikat, figyelve arra, hogy ezt minősítés nélkül tegyék. A pszichológus szerint ugyanakkor ez önmagában nem elég, az érzelmeket meg is kell élni, hiszen ez tesz minket valóban emberré, illetve ezeken keresztül kapcsolódhatunk másokhoz.
Belső kép a szülőkről
A beszélgetés a szokásos módon egy izgalmas villámkérdéssel zárul, ezúttal arról, miért olyan nehéz szembenézni azzal, milyenek a szüleink. A szakértő álláspontja szerint a legnagyobb probléma, hogy még a legjobb családokban is tele vagyunk gyerekkori sérülésekkel, és ezeken a sérelmeken keresztül szűrjük életünk eseményeit és tapasztalatait. Kialakítunk egy belső képet a szülőkről, ami persze nem valós, hanem a sérelmeinket keresztül jött létre.
L. Stipkovits Erika véleménye szerint a szeretet igenis tanulható, ehhez azonban szükségünk van önmagunk elfogadására és őszinte szeretetére. Emellett nagyon fontos, hogy képesek legyünk megbocsátani a szüleinknek, és bízni tudjunk abban, hogy minden helyzetben azt kaptuk tőlük, amit ők a legjobb tudásuk szerint adni tudtak. Ehhez kapcsolódik a hála érzése, ami nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy képesek legyünk egy szeretettel teli életre.
Temesvári Orsolya
Az új adást itt is meghallgathatja. Az első adásról itt, a másodikról itt, és a harmadikról itt olvashat.
A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
