Az amerikai Psychology Today szaklap a friss kliensek várható szorongásait szedte össze:

„Tudom-e majd kezelni az érzéseimet?”

Sokan tartanak attól, hogy nem lesznek képesek az érzelmeik megfelelő, konstruktív kezelésére. Egy terápiás ülés valóban intenzív érzelmi reakciókat válthat ki, ami természetes emberi reakció. A harag, a félelem, a szégyen és más erős érzelmek felbukkanása tudatosságot igényel, és mindez a folyamat során egyre inkább egyértelművé válik. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint sokak számára szinte katartikus élményt jelent az addig elfojtott, magas intenzitású érzelmek biztonságos környezetben való megélése, az azokkal való szembesülés.

„Senki sem tud nekem segíteni”

A terapeuták is rendelkeznek szakmai és emberi korlátokkal, ezért olykor előfordul, hogy az adott szakember nem tudja a kliensét megfelelően támogatni, aki ettől különböző frusztrációkat élhet át. A helyzet átkeretezése segíthet: noha az elsőként választott szakember nem illett a klienshez, mégis ő lehet az, aki tovább küldheti máshoz, vagy másfajta, szakmai alapokon nyugvó megoldást kereshet. Ugyanakkor a szorongással küzdők egy része elutasításként is megélhetik ezt a „kudarcot”, és ezért fel is hagyhatnak a további próbálkozásokkal. A Psychology Today cikke arra biztatja a csalódott, ámde szakszerű támogatást kereső embereket, hogy ne adják fel.

„Gyűlölöm a terapeutámat?”

A pszichoterápiás folyamatban megjelenhet a Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus által leírt áttétel jelensége. Eszerint a kliens erőteljes haragot, akár gyűlöletet is érezhet, ami valójában nem a terapeuta felé, hanem egy másik, jelen nem lévő személyre (szülőre, partnerre) irányul. Ugyanakkor a terápiában felbukkanó és a szakember számára „átadott” negatív indulatok annak a jelei, hogy a kliens biztonságban és eléggé magabiztosnak érzi magát ahhoz, hogy ilyen nyíltan fejezze ki az érzelmeit.

HVG Extra Pszichológia

„Nem akarok bizonyos dolgokat elmondani”

A pszichoterápia egy fokozatosan felépülő folyamat; a terapeuta nem várja el, hogy a kliens azonnal a mély vízbe ugorjon. A szakember az első időszakban arra törekszik, hogy olyan támogató közeget hozzon létre, ahol a kliens biztonságban érzi magát, képes kapcsolatba kerülni önmagával és a terapeutával is. Ezzel megalapozza azt a bizalmat, ami a fokozatos megnyílás üzemanyagát is jelenti. Alapszabály, hogy minden esetben a kliens határozza meg, hogy miről és milyen mélységben szeretne beszélni.

„A terapeutám csak a pénzért foglalkozik velem”

Valamennyi szakmában megtalálhatók etikátlan és gátlástalan emberek, ám a segítők világa általában olyan embereket vonz, akik valóban törődnek másokkal. Ha nem így volna, akkor képtelenek lennének megküzdeni azokkal a terhekkel, amiket a traumatizált, pszichés gondokkal és függőségektől szenvedő, vagy akár az öngyilkosság gondolatával foglalkozó kliensek sokasága helyez a vállukra. A sikeres megbirkózáshoz tengernyi belső motivációra van szükség – vagyis önmagában a pénz nem elég.

A terápia megkezdésével kapcsolatos félelmek természetesek és érthetők – emeli ki a cikk. Ha a kliens tudatában van ennek, és nem pesszimistán tovább mantrázza – például azt, hogy „rajtam nem lehet segíteni” –, akkor nagyobb az esélye egy pozitívabb, támogatóbb terápiás folyamatban való részvételre.

Érdekli a pszichoterápia lehetőségei? Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát – amelyben a belső gyermekkel foglalkozunk – az újságárusoknál vagy rendelje meg!