Harag, elutasítás, félelem az elhagyástól: a legtipikusabb tünetek, ám ezeken kívül sok egyéb reakciójuk lehet a gyereknek a válásra. Fontos, hogy mely életkorban kell elhelyeznie, kezelnie, feldolgoznia magában a különválást.
A hosszú és rövid távú következmények között lehetnek viselkedési, koncentrációs vagy evési zavarok is. Ezek a reakciók nemcsak a válás következményeként, hanem már a szülők konfliktusos kapcsolatának érzékelése során is megfigyelhetők. Ilyen értelemben a házasság vagy együttélés során a szülőknek hasonló szerepük és felelősségük van abban, hogy mennyit és hogyan mutatnak meg a konfliktusaikból, mennyire tudatosítják vagy oldják fel párkapcsolati nehézségeiket. A gyerekek minden életkorban érzékelnek, és rögtön reagálnak is. Amikor nagyon reményvesztett a helyzet a szülők konfliktusának megoldásában, a gyerekek sokszor úgy döntenek, hogy életkoruknál idősebbeknek megfelelő szerepeket és felelősséget vállalnak át szüleiktől. Ez többnyire az egyik vagy a másik oldal extra támogatását jelenti. Például titokhordozóvá válnak, vagy a testvérek, a háztartás dolgában vállalnak plusz szerepet. Mindent megtesznek, amit gyerekként megtehetnek, sőt annál sokkal többet is, miközben elhagyják gyermeki világukat. Ezt az észrevétlen folyamatot nevezzük parentifikációnak, azaz szülősítésnek. Természetesen fontos része a családi életnek a gondoskodás más családtagokról. Ha azonban ezzel a feladattal a gyerek túlterhelődik, akkor nem fejlődnek megfelelően az egyéb képességei, nem a saját gyerekéletét éli, és ez a gondoskodó szerep károsan hat rá.
Sőt ha úgy érzi, hogy az új szerepek vállalásával sem képes eléggé jó és hatékony lenni – a konfliktusok, veszekedések, bántások nem csökkennek a szülők között –, gyakran „kezébe veszi az irányítást”. Ezt a legkönnyebben viselkedéstorzulással, devianciával illetve betegségekkel érheti el. A szabályokat és a történéseket ilyenkor már nem a szülők, hanem a deviáns vagy beteg gyerek határozza meg. Akár támogatással, akár támogatás nélkül igyekeznek a szülők ebben a helyzetben segíteni a gyereküknek, legelőször is vissza kell szerezniük az irányítást. A szülők szerepeinek megerősítése alapvetően fontos, ennek révén a gyerek újra fel tud nézni rájuk, és nem a szülőknek kell a gyerek irányító szerepéhez alkalmazkodniuk. Csak így van lehetősége a gyereknek visszatérni a saját világába, amit megérdemel, és amiben jól is érzi magát.
A különböző életkorú gyerekek reagálása a válásra
3-5 éves
Normál reakció: fokozott ragaszkodás, rémület, regresszió, félelem az elhagyástól
Zavarok az alkalmazkodásban (csak ha a tünetek tartósan fennállnak): depresszió, tartós önvád, ágybavizelés
Alkalmazkodási stratégiák: fantáziálás, kivetítések, idealizálás
6-8 éves
Normál reakció: meghatározatlan szomorúság és harag, vágyakozás a távollévő szülő után, félelem a visszautasítástól, félelem, hogy bármitől megfosztják, az agresszió kiélésének zavarai
Zavarok az alkalmazkodásban (csak ha a tünetek tartósan fennállnak): romló iskolai teljesítmény, elszigetelődés és/vagy agresszió a kortárs csoportokban, depresszió, alacsony önértékelés
Alkalmazkodási stratégiák: tagadás, kényszeres viselkedés, makacs békítési fantáziák
9-12 éves
Normál reakció: intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás- és lojalitásproblémák
Zavarok az alkalmazkodásban (csak ha a tünetek tartósan fennállnak): koncentrációs zavarok, depresszió
Alkalmazkodási stratégiák: konstruktív tevékenység, tudatos szövetség az egyik szülővel, érzelmek és gondolatok tudatos szabályozása
13-18 éves
Normál reakció: kiábrándultság, harag, szomorúság, gátlásosság vagy nyugtalanság, saját jövőképével kapcsolatos aggodalmak, partnerkapcsolati problémák
Zavarok az alkalmazkodásban (csak ha a tünetek tartósan fennállnak): éretlen szexuális kapcsolatok vagy a szexualitás teljes elutasítása, szoros viszony az egyik szülővel
Alkalmazkodási stratégiák: visszahúzódás, érzelmi leválás, felgyorsult érés
Videó: Kiran Bir Sethi: Gyerekek, vegyétek át az irányítást!
Berta Ferenc cikke a HVG Extra Pszichológia 2012/2. számában jelent meg. Hasonló témájú írásokat aktuális számunkban is olvashat. Kapható az újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető a kiadónál.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
