HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Nincs szülő, aki kétszer állna sorba azért, hogy ő közölhesse a gyerekkel: nem vették fel a focicsapatba, meghalt az aranyhala, el fogunk válni. Némi figyelemmel, empátiával jól is el lehet mondani a rossz hírt.

Senki sem szereti, de elkerülhetetlen, hogy időnként olyat kell mondanunk a gyereknek, amiről már előre tudjuk, hogy utána könnybe lábad a szeme, dühös lesz, vagy éppen magába fordul, ránk csapja az ajtót, esetleg hangosan, elszántan tiltakozni fog, amivel rémületbe és kétségbeesésbe kerget majd minket. A rossz hírekről mindenki tudja, hogy vacak dolog elmondani – bár igazából ez már a vacakságnak sokadik szintje.

Mert először ugyebár megtörtént, majd mi magunk megtudtuk, majd megéltük, majd rádöbbentünk, hogy ezt a gyereknek is tudnia kell. Aztán kiver a víz, hogy hogyan mondjuk el, és vajon hogyan fog reagálni, és azzal mi mit fogunk kezdeni. Majd nagy levegőt veszünk (pár tanácsot és talán némi szíverősítőt is), s végül bekopogunk a gyerekszoba ajtaján.

A gyereket vagy magamat óvom?
©

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A rossz hír olyan, mint az erős paprika – amiről nagymamám azt mondogatta, hogy legalább kétszer csíp, de aztán a gyakorlatban kiderült, hogy akár többször is. Mire elmondanánk a gyereknek, már van élményünk arról, hogy ránk miként hatott a hír, és mi hogyan éltük meg. Ezzel a tudással pedig nemhogy egyszerűbb, sokkal nehezebb lett a dolgunk. Igazából nem azért aggódunk, hogy a gyerekre hogyan fog a hír hatni. Hanem azért, mert vajon mit tudok majd azzal kezdeni, ahogyan a hír hat a gyerekre. Van tehát kettőség minden ilyen helyzetben, ezért az a fő kérdés, valójában a gyereket vagy saját magamat óvom, amikor nem mondom el neki a rossz hírt – vagy nem úgy, vagy nem az igazat, vagy egyáltalán.

Ketrecek és dobozok

Ráadásul a saját démonainkat le kell küzdenünk, mire a gyerek elé állunk – vagy legalábbis az elménk ketrecébe kell őket zárnunk, hogy ne „zúdítsuk rá” a gyerekre azokat a félelmeket, fájdalmakat, aggodalmakat és szorongást, amit mi érzünk. Persze, rossz híre válogatja, mennyire erős ketrecet kell fabrikálnunk a fejünkben: Jancsika, az aranyhal elvesztése miatti szomorúságunk valószínűleg kisebb dobozba is belefér. Míg az, hogy anya és apa elválik, és mi emiatt bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, csalódottságot, félelmet élünk meg, és komoly krízisen megyünk át, már jobban próbára tesz minket, ahogy az is, hogy mennyire a saját megélésünket és értelmezésünket tesszük a gyerek elé, és mennyire a tényeket.

Mert persze nincs is azzal semmi baj, ha szomorúak vagy bánatosak vagyunk. Sőt! A gyerek számára kifejezetten fontos, hogy lássa, a veszteség vagy trauma olyan dolog, amit az ember szomorúsággal, gyásszal vesz tudomásul, és aminek a megéléséhez idő kell; de aztán – a humortól kezdve az emlékezésen át az elfogadásig, megannyi technikával – ezen túl lehet jutni.

Gyurkó Szilvia gyerekjogász cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvasható, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!

A témában ajánljuk Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban és Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok! A gyerekközpontú válás lépései című, frissen megjelent könyvét.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!