© AP

Tizenegyezer dolgozó fenyegetőzött munkabeszüntetéssel, mégpedig három szakaszban: az első „bemelegítő” hullámot január utolsó napjaira tervezték, a másodikat és a harmadikat pedig egy különlegesen kényes időszakra, február első heteire, amikor családok ezrei utaznak az angol iskolaszünetet kihasználva.

Egy kétnapos sztrájk körülbelül 1300 járatot érint, több százezer utast sújt, és minden napja 15 millió font veszteséget jelent a British Airways-nek.

A munkabeszüntetés oka eredetileg az volt, hogy a BA jelentős leépítést tervezett és felemelte a nyugdíj korhatárt 55-ről 65-re. De a szakszervezet a sztrájk ürügyén minden más, „jelentős belső feszültséget” okozó problémát is a vezetőség orra alá dörgölt.

A két legérdekesebb szál egyike az „elviselhetetlen” belső nyomás a dolgozókon, hogy betegen is munkába járjanak; a másik pedig egy próbálkozás, hogy az úgynevezett „spanyol gyakorlat”-ok egyikét a vezetőség a felügyelete alá vonja. (Ez a kifejezés általában cégek olyan belső szokásaira használatos, ami nem szabályszerű, de szankcionálhatatlan, ezért „elnézendő”).

A meghökkentő és talán a legtanulságosabb az volt az egészben, hogy valószínűleg ez a két ok volt az, amely egységben tartota a 11 ezer dolgozót a BA minden sztrájkbomlasztó próbálkozása ellenére. És végül is megegyezésre juttatta a feleket.

2005-ben a BA 22 napról 12-re csökkentette a kisebb betegségek esetén adható szabadnapokat és a hiányzásokat szigorúan figyelemmel kísérte. Ezt Walsh így indokolta: ”Ezek a betegségek munkaszüneti napok körül, meleg augusztusi napokon és a főbb sportrendezvények időszakában döntik le a dolgozókat a lábukról. Kétség nem fér hozzá, 22 nap felesleges és indokolatlan, sőt még 12 is sok” (Angliában az orvosi igazolás nélkül kivehető szabadnapok száma átlagosan 7 nap).

A szakszervezet nem csak azt követelte, hogy állítsák vissza a 22 napos igazolatlan betegszabadságot, hanem hogy azt terjesszék ki olyan betegségekre is, mint a benőtt lábujjkörmök miatti fájdalom, a herpesz minden formája (intim is), megfázás, rekedtség, eldugult fül, hányás, látható sérülés, operáció, kötőhártya-gyulladás és a repülés alatt elkapott betegségek. Ez utóbbi lényegében minden légi úton terjedő betegség lehet, ugyanis a repülés ideje alatt a gép a már meglévő belső levegőt keringeti a kabintérben.

Emellett a dolgozók szabadnapokat követeltek a családtag, élettárs és rokon halála miatt is. Szinte minden munkába járó emberrel megtörtént már, hogy ezen okok egyikére hivatkozva beteget jelentett. Egyértelmű volt tehát, hogy a betegségek listájának bővítése az ellenőrzés ellehetetlenítését vette célba. A BA dolgozóknak ugyanis részletes magyarázatot kellett adniuk minden egyes hiányzásról, főleg ha ezek száma negyedévenként meghaladta a 10 napot, vagy egyhuzamban több egymást követő napot vett igénybe.

A szigor persze nem indokolatlan, a társaságnak többmilliós veszteséget okoz a „beteg” személyzet pótlása, egyszerre két embernek fizetni ugyanazért a munkáért egyetlen céget sem fakaszt dalra.

A „spanyol gyakorlat”

A British Airways-nél régi szokás, hogy a légiutas-kísérők maguk között felállított szabályok szerint döntik el, ki kezeli a fedélzeten az italt felszolgáló zsúrkocsit, ugyanis a járatonkénti italfogyasztás ellenőrizhetetlen. A készlettel való „gazdálkodás” tehát a beosztott felelőssége. A légitársaság vezetősége kísérletet tett ennek a „privilégiumnak” az intézményesítésére, vagyis ők maguk akarták eldöntetni munkaügyi szempontok szerint (kor, szolgálati idő stb.) a kabinbeosztást. A szakszervezet a sztrájk kapcsán ennek is gátat szabott.

Ezek után nem csoda a felek közötti szembenállás, hiszen két teljesen ellentétes nézet ütközik egymással. A vállalat belső internet fóruma szerint: a légiutas-kísérők túlfizetett, keveset dolgozó primadonnák, csúcskarrierrel, de nem átallnak betegséget mímelni a wimbledoni teniszdöntő napján. Az érintetteknek erről teljesen más a véleményük; szerintük a munkájuk rendkívüli stresszel, hosszú munkaidővel jár, egészségtelen környezetben végzik és ráadásul állandó időátállási problémával (jetlag) küzdenek.

A szakszervezet és a BA többé-kevésbé elérte, amit akart, így a sztrájk elmaradt, ami megmentette a BA-t a többmilliós veszteségtől, de a vállalat hírneve a mélypontra süllyedt.

Krisztina O'Brien