Miközben a világ számos országában és néhány amerikai államban is bűncselekmény az orális szex, egy dokumentumfilm készítői a szexuálisan állatokhoz vonzódó, szélsőséges ízlésű embertársaink problémáira kívánják felhívni a figyelmet.
A film kiindulási pontja egy 2005-ös The Seattle Times-ban megjelent újsághír egy férfi haláláról. Kenneth Pinyan elvált, egy gyerekes apa volt, aki a Boeingnél dolgozott és akiről kevesen tudták, hogy a lovakhoz vonzódik. A kifejlett csődörökkel folytatott szexuális aktusokat egy barátja segítségével videón is megörökítette és Mr. Hands néven az interneten terjesztette. Halála is szenvedélyének volt köszönhető, elvérzett miután átszakadt a vastagbele. A hír az év legolvasottabb cikke lett, következményképpen Washington államban törvényben tiltották meg az állatokkal való szexuális aktust és annak filmrevételét. Az állatorvosok szerint a ló nem szenvedett fizikai sérüléseket, viszont végül kiherélték egyfajta furcsa igazságszolgáltatásként. A fenti történet ihlette a Sundance fesztiválon bemutatt Zoo című filmet, amely értelemszerűen elég nagy vihart kavart.
A film készítője, Robinson Devor 2000-ben szerepelt a Variety magazin 10 nagy reményű rendezőjének listáján egy korábbi munkája kapcsán, amely szintén egyfajta szélsőséges viselkedéssel foglalkozott, címe a Nőüldöző volt, filmkészítési technikáját sokan magasztalták. Devor célja az volt a lovas történettel, hogy többet mondjon el az általa különlegesnek tartott emberekről, bemutassa világukat, elfogadhatóbbbá tegye tetteiket. Bár dokumentumfilmről van szó, de a zoofileket színészek alakítják, életüket szótlan, szépen fotografált művészi képeken tekinthetik meg a nézők. A dramatizált részek között pedig állatvédők, helyi hatóságok nyilatkoznak a témával kapcsolatban. A rendező szándékai alapján a film nem kíván állást foglalni, pusztán információt nyújt. A film forgalmazója, Mark Urman szerint a Zoo nem egy bizonyos különc történetét meséli el, hanem univerzális betekintést enged a mindennapi, átlagos, “normális” amerikai középosztábeli élet mögé.
Másokra más hatással volt a Zoo – Ken Schram seattle-i tévés “lóvégterméknek” nevezte a rendezőt és már a témáról való filmkészítés puszta ötletét undorítónak érezte. David Yeagley blogger azt írta a filmről, hogy a zsidó-keresztély erkölcsök megcsúfolását hirdeti.
A Rotten Tomatoes nevű filmportál szerint a Zoo egyszerűen csak unalmas és néhol nevetséges, a Hollywoodriporters viszont az dokumentumfilm koncepciójának kitágításáról beszél. Az eset és a film kapcsán olyan reakciók is megjelentek, miszerint a zoofilek számára is terápiás segítséget kellene biztosítani, és a filmben elhangzott egyik mondat alapján minél hamarabb, annál jobb. A zoofilek szerint ugyanis a lovak boldogan vesznek részt az aktusban. Ehhez valószínűleg minden pszichiáternek lenne hozzáfűznivalója.
Kádár Mónika
