Bár szükséges hozzá, a póker nem kifejezetten szerencsejáték © AP

„Miért van az, hogy minden évben ugyanaz az öt fickó ül a póker világbajnokság döntő asztalánál? Talán ők a legszerencsésebbek Las Vegasban?”

A fenti mondat John Dahl 1998-as, Pókerarcok című filmjében hangzik el a főszerepet alakító Matt Damon szájából.

S valóban, érdemes elgondolkodni rajta, hogy ha a nagy tétekkel játszott pókercsaták kimenetele kizárólag Fortuna kegyeitől függenének, a játék nem lenne egyéb, mint afféle luxus-kaparósorsjegy, vagy akár nagy összeggel lebonyolított lutrizás.

A póker kialakulása
A négy különböző szín használata a XIV. században tűnt fel Európában a kártyában. Ezt a négy színt akkor kard, pikk, kupa és érme nevekkel illették, a ma is használatos treff, pikk, kőr és káró pedig a francia poque elnevezésű játékban szerepeltek először. A póker nevének kialakulása az angol-francia-német nyelvterületen keresendő. Minden valószínűség szerint a már említett francia játék mellett, a német nyelvterületen ismeretes, blöffölésre alapuló pochspiel, valamint az angol poke - eltulajdonítani, lopni - kifejezés összeolvadásából keletkezhetett. A tengerentúlra a XVII. században érkezett meg a francia poque, amely a kanadai francia területekről rövidesen eljutott az Egyesült Államokba, ahol a polgárháború során vált széles körben ismertté.

Az első profi pókerjátékosnak az 1813-ban, az indianai Lawrenceburgben született  Jonathan H. Greent tartják, aki 17 éves korában a börtönben tanulta ki a játék csínját-bínját. Szintén ebből az időből származik az első írásos dokumentum a játékról. Az akkor még The Cheating Game néven emlegetett játék szabályrendszeről az 1834-ben megjelent An Exposure of the Arts and Miseries of Gambling című könyvben ejtenek szót.

Texas Hold'em

Ez a változat a magyarországi televíziós közvetítésekből is ismert verzió, amikor minden játékos két lapot kap a kezébe, majd körökre osztott licitálás után 3-1-1 kártya kerül az asztalra, mindenki számára látható módon. Így egy játékosnak összesen hét lap áll rendelkezésére, amelyből a legerősebb kombinációval vehet részt az adott körben. A Hold'em az egyik legizgalmasabb pókerváltozat, amelyben még a legreménytelenebb helyzetben lévő játékosnak is lehet esélye a nyerésre, és fordítva, a legtöbb zsetont birtokló kártyás is könnyen elveszítheti mindenét egy rossz döntés miatt.

A XX. század elejére a játéknak számos variánsa alakul ki – Omaha, Hi-Lo, 7 Card Stud, stb. – azonban kétségkívül a hét lappal játszott „póker cadillac-jeként” is emlegetett változat, a Texas Hold’em (texasi nincs felső határ) vált népszerűvé, amely először 1925-ben jelent meg Dallasban, s elmondható, hogy ez a verzió lett a legismertebb világszerte. A póker jelentőségét jelzi, hogy az amerikai angolban számos metafora jelent meg – up the ante, call the bluff, stb. –, amelyek mind a póker zsargonjából kerültek át a mindennapi használatba.

A játék második virágkorát a 70-es, 80-as években élte, amikor megjelentek a pókerre épülő videojátékok, illetve a kaszinókban feltűntek a hivatásos játékosok. 1970-ben indult el a leghíresebb póker versenysorozat, a World Series of Poker nevet viselő világbajnokság. A legjelentősebb változás azonban kétségkívül az internet elterjedésével következett be: egyre-másra nyílnak az online kaszinók, ahol a nap 24 órájában játékosok százezrei mérhetik össze tudásukat a többiekkel, s dollármilliárdok cserélnek gazdát nap mint nap.

Hazánkban ez utóbbi jelenség, valamint a televíziós közvetítések kapcsán robbant ki a pókerőrület, s már Magyarországon is megjelentek a profi játékosok, akik sokszor jól fizető állásukat hagyják ott, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak (s keressenek néhány óra internetes játékkal akár több ezer dollárt is). A póker addiktív mivoltát mi sem jelzi jobban, mint az a rengeteg energia, amit a rajongók belefektetnek a játékba, a számtalan szakkönyv, illetve az internetes szemináriumok, ahol ki-ki megismerheti a mesterek trükkjeit.

Miként hasznosítható a mindennapokban a kártyaasztal mellett szerzett tudás? Amikor az ellenfél besöpri az asztal közepén tornyosuló zsetonhalmazt, a vesztes játékos fejében a következő kérdések futnak át: Miért pont ő? Miért nem én? Szerencséje volt? Kiismerte a játékomat, taktikámat? Jobban számolt fejben? Ő volt a legtürelmesebb? Esetleg ő hozta a legjobb döntéseket? Valószínűleg ez mind együtt. Ha csak az egyik is hiányzott volna, most én mosolyognék a nagy halom pénz mögött.

Egyre népszerűbb hazánkban is © AP

A fenti helyzet könnyedén ráhúzható mindennapi szituációkra. Ha például a pókerasztalt egy ovális, üveg tárgyalóasztalra cseréljük, látható, hogy hasonló kérdésekre kell választ adnia a sikeres üzletembereknek, döntéshozóknak, hogy egy tárgyalási szituációban elérhessék céljaikat. De mit tanulhat egy üzletember a pókerből?

A kérdésre három budapesti közgazdász, Kardos Marcell, Vitézy Péter és Huszty Gábor kereste a választ, akik a kártyajáték és az üzleti tárgyalások párhuzamait felismerve vezetőképzési tréninget építettek fel a pókerre alapozva. A folyamatok hasonlóságait feldolgozva olyan rendszer épült ki, amelynek elemei útmutatást kínálnak a látszólag reménytelen helyzetekre is.

„Ha kibontjuk az analógiát, világosan látszik, hogy egy pókerjátszma egy üzleti szituációhoz, tárgyaláshoz hasonló versenyhelyzet, ahol a játékosok, vagyis a döntéshozók – szűkös erőforrásokból, szűkös információk mellett – képességeik maximális kihasználásával küzdenek a sikerért” – nyilatkozta a hvg.hu-nak Kardos, a Helyzetelemzés és Döntéskontroll Tréning egyik kifejlesztője.

A pókerjátékos sikerének kulcsa a hosszútávú döntésekben rejlik © AP

„A jó pókerjátékosnak, illetve a sikeres üzletembernek fel kell ismernie, milyen szoros a kapcsolat döntés és eredmény között, hogy milyen tanulságokat lehet levonni a meghozott döntések utólagos elemzéséből, s hogy miként dolgozható fel az ezekből fakadó esetleges kudarcélmény” – magyarázta Vitézy, a 2005-ös Budapest Poker Open 6. helyezettje.

„Ha mindig csak minimális kockázatot vállalva, a hosszútávú sikert szem előtt tartva szeretnénk pókerezni, vagy a tárgyalóasztal mellett érvényesülni, meg kell tanulni új szempontok szerint elemezni a tárgyalási helyzeteket, és elkerülni az azokban rejlő döntéshozatali csapdákat” – tette hozzá Huszty Gábor.

A három fejlesztő tréningmódszerét a közelmúltban a Develor Tanácsadó Zrt. integrálta saját rendszerébe, és a gyakorlatban is alkalmazza a kártyajátékra épülő metódust. „A döntésfejlesztés háttérbe szorult a tréningpiacon, a néhány ezirányú kísérlet pedig kizárólag az elméleti képzésre korlátozódott. A póker párhuzamain keresztül könnyebben fejleszthetővé válik a tudatos döntéshozatal és a rendszerelvű gondolkodás. A rendszer ismerete hozzájárul, hogy növekedjen a tudatos és kontrollált kockázatvállalási készség, és ezáltal az üzleti siker valószínűsége" – magyarázta Pozvai Zsolt, a Develor vezérigazgatója.