A kicsik ugyanis a felnőttek által kiépített, föld alatti üregrendszer egyik kamrájának rejtekében jönnek a világra. A csupaszon és vakon megszülető apróságok általában hathetes koruk körül merészkednek elő a föld alól, miután már kinyílt a szemük, és a szőrzetük is kinőtt.

Az Állatkert prérikutyái az elmúlt héten bújtak elő, amiből a szakemberek arra következtetnek, hogy a kicsik április elején születhettek. Az elmúlt évek megfigyelései alapján a prérikutyák általában áprilisban ellenek, ám inkább a hónap második felében. Úgy tűnik, az enyhe tél és a korán beköszöntő tavasz miatt az idei ellésekre a szokásos időpontokhoz képest 2-3 héttel hamarabb került sor.


 
Mivel ritka, hogy a kicsik teljes létszámban a felszínen vannak, pontosan még nem sikerült összeszámolniuk a szakembereknek, hogy hány kölyökkel is gyarapodott a prérikutyák közössége, de legalább tízen biztosan vannak. Ennél a fajnál az ellésenkénti utódszám 3-5 körül szokott lenni, a kicsik megfigyelése során eddig három almot sikerült azonosítani. A kis prérikutyák – a felnőttekkel együtt – a Pálmaház szomszédságában kialakított kifutóban láthatók.  

A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztető rendszerrel gondoskodnak. Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt.

Furcsa neve ellenére ez a faj nem rokona a kutyaféléknek: a prérikutyák inkább a mókusokkal állnak közeli rokonságban. A kis prérikutyák 28-37 napig tartó vemhesség után születnek meg. A szemük egyhónapos korukban nyílik ki, az ivarérettséget pedig második életévükben érik el, és akár nyolc évig is élhetnek.