A frigy még 2000-ben köttetett meg Vlagyimir városában, az anyakönyvvezetőnek nem tűnt fel a szoros rokoni kapcsolat, talán mert annyira meghökkent a 49 évnyi korkülönbségen. Az unokát a nagyanyja nevelte fel a társbérletében, egy 15 méteres szobában. Az asszony nyolc éve betegeskedni kezdett, de – mint mondta – meghalni „nem mert”, mert unokája fedél nélkül maradt volna.

A tanácsnál azt mondták: bejelenteni a lakásba csakis házastársat lehet. A szót házasságkötés követte és a házasságlevél láttán a tanácsnál bejelentették a „férjet” a szobába. Később a férfi bankhitelből megvette a tanácstól a lakást, de addigra már a társbérlet másik szobájában egy idegen asszony lakott a kisgyerekével. A szomszédasszony jelentette fel a „házaspárt”, amikor Oleg ki akarta tenni a megvett lakásból.

A házasságot tehát felbontották, de a szomszédasszonynak ez nem elég, neki az a fontos, hogy Oleg ne legyen bejelentve, és érvénytelenítsék a lakás megvételét is. Azóta a nagymama és unokája nem mer visszamenni 15 négyzetméteres otthonába, hanem Oleg anyjánál nyomorog, ahol nem látják őket túl szívesen.

A Moszkovszkij Komszomolec című lap a történetet így summázta: „Az ember azt hinné, hogy a szovjet idők vörös függönye mögé tűntek mára a szörnyű társbérletek, ahol úgy mentek az emberek a konyhába, mintha vadállatokkal zsúfolt ketrecbe léptek volna.”