Az Európa Kiadó által kiadott Eddigi életem első ránézésre ijesztő könyv több okból is. Egyrészt a terjedelme rémisztheti el az olvasókat, közel 700 oldalas, egy államférfinek is becsületére válna, Bill Clintonnak például 1000 oldal kellett pályafutása összefoglalásához. A másik az ára, ami visszatartó erő lehet, a 4600 forinttal még a volt elnököt is túlszárnyalta, a Clinton könyvért csak 3100 pénzt kérnek. Ami végül is nem csoda, mert Jane Fonda emlékirata tulajdonképpen nem is egy könyv.
Fonda életének történet gazdagsága és a néhol már szinte túlságosan részletes magyarázatok nehezen emészthető és targetálható monstrummá teszik a kiadványt. Már önmagában a magánélet és a színészi pályafutás is bőven kitöltene egy könyvet, ami valószínűleg kapós lenne az ilyen típusú írásokat kedvelő olvasók körében, ráadásul feleannyi papír is elég lett volna rá. Jane Fonda azonban nem csak egy szimpla színésznő, hanem „hanoi Jane”, aki felvonult, laktanyákban agitált és még a frontra is elment, hogy felhívja a figyelmet a vietnami háboró hiábavalóságára. Ami esetleg Európából nézve egyszerű pacifizmusnak látszik, azt Amerikában hazaárulásnak hívják és még a FBI is komolyan veszi.
Bár Fonda a mai napig kiáll elvei mellett, a könyv jelentős része azzal telik, hogy bonyolult és innen nézve sokszor érdektelen magyarázatokkal győzködi az amerikai olvasókat igazáról és ártatlanságáról. Miközben számunkra ez szinte teljesen felesleges, a hazai közönség esetében tökéletesen indokolt, mivel a mai napig, bármilyen Jane Fondával kapcsolatos hír is jelenik meg, a hozzászólók között ott vannak a szélsőséges hazafiak, akik még mindig nem bocsátották meg kedvenc háborújuk elvesztését.
Bár a konzervatív ellendrukkereket kielégíthetné, hogy a színésznő keresztény lett, aki rendszeresen gyakorolja a hitét, még mindig túl sok tabutémával foglalkozik. Fonda részletesen ír evészavarairól, amelyektől élete nagy részében szenvedett, szexuális életéről, saját testéhez való viszonyáról és nőiségének megéléséről, valamint a számtalan ügyről, amelyet támogatott: az indiánokról, a nők elleni erőszakról, a tinédzserkori terhességek csökkentéséről vagy a vaginamonológokról. Az elkötelezettség mellett a színésznő imponálóan művelt és olvasott is, aminek viszont az az eredménye, hogy megjegyezhetetlen mennyiségű idézetet kapunk, gyakorlatilag minden témával kapcsolatban, ami felmerül az emlékezés során, legyen a szülői kapcsolatok, gyereknevelés vagy feminizmus.
A felsoroltak ellenére az Eddigi életem érdekes és jó könyv. Egyik nagy értéke, hogy egy nő szemén keresztül láttat izgalmas történelmi változásokat, leírást adva egy korszakról és egy korosztályról. A mindenkiben ott lévő kukucskálót a szerző számos részlettel boldogítja mindhárom férjével kapcsolatban, Vadimról ugyan nem tudunk meg túl sok újat, Tom Haydennek azonban számos gyengeségét megismerhetjük, az igazi csemege pedig Ted Turner, akiről a sokat hangoztatott szeretett ellenére sem sikerült vonzó képet festenie a volt feleségnek. Fonda elmondása alapján a milliárdos médiacsászár, az USA legnagyobb magánbirtok tulajdonosa egyetlen éjszakát sem képes egyedül eltölteni, hetven évesen még mindig hiperaktív, nehezen kontrollálja magát és gondjai vannak a házastársi hűséggel – hja, a pénz nem boldogít.
Az Eddigi életem bizonyos részeit érdemes lenne kötelezően elolvastatni a nyugdíjkorhatár előtt álló állampolgárokkal, hogy lássák, mennyi mindent tehet még az ember saját magáért és másokért hatvanon felül is.
Egyetlen dolgot hiányoltunk az Eddigi életemből és az a humor. Attól a nőtől, aki képes volt azt a bizonyos jelenetet Stephen Colberttel élő adásban előadni, jóval több humorérzéket vártunk. De talán majd legközelebb, a következő könyvében, olyan 15 év múlva, a 85. születésnapja körül.
