Aki azt hiszi, hogy a könyvek eladása akkor kezdődik, amikor befejeződött a megírásuk, az nagyon téved. Nyilván léteznek olyan írók, akikből egyszerűen kiszakad a mondanivaló, de a sikerirodalom piacán már az írás megkezdése előtt tisztázni kell, hogy kinek szól a könyv, miért lesz érdekes az olvasó számára, kell valami, amivel meg lehet különböztetni a többitől.

Számos könyv esetében volt már olyan érzésünk, bár bizonyítékot még sosem találtunk rá, hogy eredetileg csak egyetlen történetszál létezett, ami önmagában csak egy bizonyos célcsoportot tett volna boldoggá. Ezért aztán az író ügynöke és/vagy a szerkesztője javaslatára beleíródott egy szerelmi szál és/vagy egy bűntény, ami az esetek többségében úgy lóg a sztorin, mint tehénen a gatya. De mivel ezeket a könyveket az olvasók nagy része megveszi, elolvassa és soha többet a kezébe nem veszi, olyan nagyon senkit nem zavar a jelenség. Legfeljebb minket, akik igenis csak a történet eredeti részére voltunk kíváncsiak és azt szerettük volna minél részletesebben megismerni a szereplők szexuális élete és/vagy kriminális múltja helyett.

Sophie Gee már az új generáció gyermeke, mindössze 34 éves, úgyhogy tudja, mi a dörgés. A Harvardon végzett, megvan a Ph.D.-je, adjunktus a Princetoni Egyetem angol részlegében, már csak egy sikerkönyv hiányzott a boldogságához. Tökéletes irodalomtudományi hátterét felhasználva, nagyon okosan, egy kösztümös popkultúra regényt alkotott, a rendkívül népszerű Veszedelmes viszonyokra rímelve, csak persze sokkal gyorsabbat, könnyebben fogyaszthatót. Alexander Pope neve legfeljebb a Da Vinci kódból lehet ismerős a népesség nagy része számára, Fürtrablás című verse pedig még onnan sem. Gee ügyes irodalomtanárként ennek a költeménynek a keletkezési körülményeit meséli el, ami megfelelő tálalás nélkül a kutyát sem érdekelné, hozzákever tehát egy nagy rakás szexet, divatot, politikát és gyilkosságot, így a tananyag szinte magától bemászik a fejünkbe, nincs szükség a biflázásra.

Az Ulpius-ház pedig meglátta a lehetőséget az angolul is csak tavaly megjelent könyvben és Botrányos viszonyok címen, amely még inkább meglovagolja a filmen többször is feldolgozott nagy elődöt, gyorsan kiadta Sophie Gee románcát. Egy 1711-ben játszódó szerelmi történet persze önmagában nem feltétlenül kelti fel a vonatkozó olvasók (értsd: nők) figyelmét, a kommunikációban (is) remekül teljesítő kiadó ezért rásegített egy kicsit.

Élő szobrokat mindenki láthatott már külföldön, a turisták által kedvelt helyeken, tudják, azok a kosztümös emberek, akik egész nap pár pózt kitartva keresik kenyerüket. Néhány jelmezbe bújtatott pantomímes önmagában még mindig nem lett volna elég a népszerűséghez, ezért kipótolták őket Lakatos Mega Márkkal és Réz Médiaguru Andrással, akik az eszmei hátteret biztosították az eseményhez.

Hogy az irodalomtörténészek hálásak-e Sophie Geenek, amiért az eddiginél nagyobb olvasói tábort írt el mondanivalójával vagy inkább megalázva érzik magukat, amiért lealacsonyították imádott témájukat a lektűrirodalom szintjére, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy könnyebb szórakozva tanulni.