Az Európa kiadó nevéről a magyar olvasók általában a minőségre szoktak gondolni, mert Európa az olyan “irodalmias” könyveket ad ki. Erre most rácáfol Agatha Christie Tragédia három felvonásban című darabja.
Volt már jobb is © Európa |
Holott Bulgakov, Kosztolányi vagy Kundera mellett megtaláljuk a kiadó választékában Nick Hornbyt, Tolkient és Agatha Christie-t is. Pont nemrég lelkendeztünk, hogy az Európa gondozásában olyan Christie történetek is megjelennek, amelyeket eddig nem olvashattunk magyarul, illetve korábbi kiadásokat újrafordítanak, nagy várakozással vetettük tehát magunkat a Tragédia három felvonásban című darabra. De várakozásaink sajnos a legkevésbé sem teljesültek.
Amikor az olvasó Agatha Christie könyvbe kezd, az izgalmak és a gyilkosság mellett mást is vár általában, a “jó öreg Anglia” tipikus szereplőit, tipikus tájait, a szerzőtől megszokott részletező stílusban. Nyilván a történet fordulatainak is jelentős szerepe van a szórakoztatásunkban, de nem elhanyagolható az a bizonyos életérzés, amit a Christie könyvek közvetítenek a tweed zakókkal, az ötórai teákkal, vidéki házakkal és koktélpartikkal. Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy ez a miliő érzékelhető maradjon a fordításban is, a szóhasználat és a stílus meg kell, hogy feleljen a korszaknak és az eredetinek. Siklós Márta új fordítása azonban teljességel kizárta, hogy komolyan vegyük a Tragédia három felvonásban szereplőit.
Az például fordítástól függetlenül is érthetetlen, hogy miért készítene néhány önkéntes detektív kampánytervet a nyomozáshoz, de az illúziórombolás az olyan kifejezések használatával, mint a “szét vagyok esve” vagy “ciki” válik teljessé és most csak a legkirívóbbakat említettük.
Tagadhatatlan, hogy a Tragédia három felvonásban eredetileg sem Agatha Christie legjobb műve, inkább a gyengébbek közé tartozik. De legalább a hangulat élvezhető maradt volna, ha szegény angolokat nem gyalázzák meg a legfrissebb magyar szlenggel.