Monroe, Andy Warhol ábrázolásában © AP

A Defamer portál a világ egyik legnagyobb Marilyn-szakértőjéhez és -gyűjtőjéhez, Mark Bellinghaus-hoz, Ernest W. Cunninghamhez (a The Ultimate Marilyn c. könyv szerzőjéhez) és Jennifer J. Dickinson újságíróhoz fordult a botránnyal kapcsolatban. Bellinghaus és társai szerint a Keya Morgannal folytatott, 2007 nyarára datált telefonbeszélgetés során a gyűjtő csak a színésznőt érintő tervezett dokumentumfilmjéről volt képes beszélni, így valószínűnek tartják, hogy Morgan csak önmagára és munkájára hívja fel a figyelmet a botránnyal. Megbízhatatlanságát az is alátámasztja, hogy filmjében számos olyan személyt szólaltat meg, akik az évek alatt több különböző, egymásnak ellentmondó történettel is szolgáltak a színésznő meggyilkolásával kapcsolatban.

Az állítólagos videofilmmel kapcsolatban több kérdés is felmerül: főként az, hogy miért hagyja az FBI a botrány továbbgyűrűzését, ha a felvételen még mindig az FBI "bizalmas" minősítése ül, valamint miért foglalkozott volna vele az ügynökség az ötvenes évek közepén, amikor még korántsem számított befutott közéleti névnek. Morgan azzal is érvel, hogy az orális szexet folytató nő arcán egy Marilynéhez hasonló anyajegy látható, így biztos, hogy a színésznőről készült videóról van szó - ami önmagában is nonszensznek hangzik. Az is tovább erősíti a gyanút, hogy Kaye Morgan saját elmondása szerint hatalmas tisztelője Marilyn Monroe-nak, ami nem feltétlenül fér össze a róla készült szexvideo eladásával.

Az elmúlt évtizedekben többször tűntek fel állítólag Marilyn Monroe-t ábrázoló erotikus vagy szexképek, amelyekről mind kiderült, hogy vagy Madonna vagy pedig a Marilyn-hasonmás Arline Hunter szerepel rajtuk. Monroe-ról egy alkalommal készült egy erotikus sorozat - a "Red Velvet Collection" néven elhíresült fotósorozatot Tom Kelley készítette róla 1949. május 27-én.