Azt a hatást, amikor az ember csak áll leesett állal, bámul ki a fejéből és legfeljebb egy káromkodás hagyja el a száját, egyetlen hely és azon belül is egyetlen helyiség váltotta ki belőlünk.A nappali, illetve a télikert közepén megállva, majd a teraszra kilépve egészen konkrétan úgy érezhetjük, hogy a város felett lebegünk, abba a magasságba a zajok szinte már egyáltalán nem hallatszódnak fel, csak a panoráma, az épített és a természetes tér tényleg varázslatos összhangja ural mindent.