Amikor Robert Frank fotóművész The Americans című albuma megjelent, Jack Kerouac író vetett néhány szót papírra, hogy bemutassa művész barátja munkásságát. Akkor külön kiemelt egy képet, amelyen egy liftes lány szomorú arccal megnyomni készül - ki tudja hányadszor már azon a napon - a gombot, miközben a liftből elmosódott alakok sietnek el. Kerouac szerint a lány magányos, elveszett szépség, aki "homályos démonok" között tűnik ki ábrándos tekintetével, egyben nevére és címére is kíváncsi volt.
 Az eredeti Robert Frank fotó a liftes lányról |
Hosszú évekkel később derült csak ki, hogy a lány azon a bizonyos Robert Frank képen egy bizonyos Sharon Collins, aki San Franciscóban él, és tíz évvel ezelőttig nem is tudta, hogy egy fotóművész kiemelkedő modellje lett. A városban található Museum of Modern Art (Modern Művészetek Múzeuma) kiállítását látogatta meg akkor, és egy fotóra lett figyelmes, amely különös érzéseket keltett benne. "Öt teljes percig álltam a fénykép előtt" - meséli Sharon - "Először nem értettem, hogy mi olyan különös ezen a képen. Aztán egyszer csak bevillant: ez bizony én vagyok. És akkor már emlékeztem."
Akkoriban még Sharon Goldsteinnek hívták, és a Sherry Frontenac Hotelben dolgozott Miami Beachen liftes lányként. Nem volt túl élvezetes munka, talán pont ezt olvashatta le Robert Frank az akkor még fiatal Sharon arcáról a szálloda liftjében évekkel ezelőtt. Miután minden turista kiszállt, megkérte, hogy pózoljon neki. Sharon így emlékszik vissza: "A csípőmre raktam a kezem, és megeresztettem egy félmosolyt. Legalább nyolc-tíz képet készített, majd megköszönte, és elment. Én azt hittem, valami turista az, csak akkor jöttem rá, hogy miről is van szó, amikor láttam az arcomat a kiállításon."
 Sharon Collins ma, Ian Padgham képén |
Bár Jack Kerouac szerint Sharon szomorú, magányos lányként álldogált a lift "démonjai" között, az időközben érett asszonnyá vált lány nem így látja saját magát. "Talán ők megláttak valami mélyebb dolgot bennem, amit mások nem - mondja. - Alapvetően mosolygós, vidám lány vagyok, és az emberek általában így gondolnak rám. Talán Robert Frank és Jack Kerouac olyat láttak, amit csak a hozzám legközelebb állók vehettek észre. Ez nem magány, vagy szomorúság... sokkal inkább örök álmodozás."
Ötven évvel később Sharon Collins ismét modellt állt abban a liftben, ahol Frank készítette híres fényképét.
