Fine azzal érvel, hogy ezek az előítéletek "indokolatlan akadályokat" állítanak fel a gyermekek nevelése során. A fiúk beszédkészségét egyszerűen nem veszik figyelembe, mivel úgy vannak elkönyvelve, hogy rosszak a kommunikáció terén. A lányokról viszont mindenki úgy gondolja, hogy nem érdekli őket a sport, ezért nem is nagyon kapnak lehetőséget szabadtéri képességeik fejlesztésére. 
   
A "neuroszexizmus" fogalma a háború utáni társadalom nemi szerepekkel kapcsolatos tradicionális felfogásával szemben merült föl. Az utóbbi években azonban az olyan könyvek mint A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek és filmek mint a Mi kell a nőnek? megint a konzervatív felfogást tolták az előtérbe.
   
A tudósok manapság ismét azt hangsúlyozzák, hogy csekély különbség tapasztalható a női és a féri agy között. A "nemi szakadék" felhúzásáért az olyan kulturális hatásokat tették felelőssé, mint az oktatás, a popkultúra, vagy akár, hogy a szülő milyen ruhát ad a gyermekére.
   
Lise Eliot, a Chicagói Orvosegyetem professzora a New Scientist folyóiratban mutatott rá: miközben nyilvánvaló, hogy "a fiúk és lányok, férfiak és nők különbözőek", a különbözőségek zöme sokkal kisebb, mint azt a sztereotípiák sugallják.
   
"A gondolkodás, beszéd, tájékozódás, és a többi kognitív képességbeli különbségek egyike sincs rögzítve az agyunk genetikai felépítésében" - idézte a szakértőt a The Daily Telegraph.