Amikor karácsony előtt edénytesztelésbe fogtunk, az egész ötlet tulajdonképpen egy Tchibo katalógusnak köszönhetően született. Aztán végül mégis csak egy Emile Henry kerámia lábost és nagyméretű Ikea öntöttvas edényt próbáltunk ki és írtunk meg. Megérkezett azonban a tavasz és vele egy újabb Tchibo katalógus, amelyben ismét feltűnt kiszemelt zsákmányunk, lecsaptunk hát rá, alaposan kipróbáltuk és most íme az eredmény.

Kezdjük a külsejével, hiszen a forgalmazó is ennek segítségével sorolta be március 23-án megjelent, csupa piros-sárga termékei közé. Ha ki kellene osztanunk valaha a legvidámabb, legbájosabb főzőedény címét, jó eséllyel pályázna rá a Tchibo öntöttvas lábosa. A pitypang-sárga edény csak akkor sugározhatna több boldogságot, ha pöttyöket vagy virágokat is festettek volna rá, de az már túlzás lenne, így pont jó, ahogy van. A könnyed látszat azonban erősen csal, az élénk szín mögött jó pár kilónyi vas rejtőzik. Alakja kerek, fülei kényelmesek, a fedő fogója biztonságos, külön jó pont, hogy tisztításhoz leszedhető. Belül fehérrel zománcozott, az öntöttvas csak körbe a peremnél látszik ki.

Az ilyen típusú edényekkel korábbi tesztünkben az volt a tapasztalat, hogy kezelésük nem a legpraktikusabb, viszont cserébe csodás ízeket lehet velük előállítani. A Tchibo edényével sem könnyű bánni a súlya miatt, de ezt igazán nem róhatjuk fel neki, hiszen pont ettől tartja olyan remekül a hőt és használható akár évtizedekig. Sajnos mosogatógépbe nem lehet betenni, muszáj kézzel tisztítani, ami a súlya és a mérete miatt nem kellemes, de mind külsőleg, mind belsőleg meglepően könnyen le lehetett róla mosni még a csúnyának látszó szennyeződéseket is. Na persze egy alapos, melegvizes áztatás szükséges, viszont utána még a ráégett tejföl, sajt és zsír is aránylag egyszerűen eltávolítható.

Háromféle ételt készítettünk a mi kis sárga barátunkban: először valószínűleg a szezon utolsó kacsamellét konfitáltuk meg, másodszor rakott krumplit, harmadszorra pedig csirkecombot sütöttünk lassan. A kacsa mintha egy hangyányival szárazabbra sikerült volna, mint máskor, először azt gondoltuk, hogy az edény miatt, de a későbbiek alapján inkább a hússal lehetett a gond.

A rakott krumplinál ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a fedő remekül zár, kicsit túl sokáig is hagytuk rajta az ételen, lehet, hogy nem is kellett volna, jobban szeretjük a kevésbé leves változatot. A legjobban egyértelműen a csirke sikerült. Nem bonyolítottuk túl, csirkecomb, kacsazsír, só, rozmaring és betettük néhány órára fedővel 100 fokra a sütőbe. Majd másnap 250 fokon megpirítottuk, így sikerült előállítani a tökéletesen átsült húst, pirult bőrt, érett ízt és egy félcentis lesült zsírt az edény alján.

Az összkép nagyon pozitív - csinos külsejű, praktikus, jól tisztítható termék, megfelelő ár-érték arányt nyújtva, 15 ezer forintos áron. Mi nem bánnánk, ha ilyet hozna a nyuszi, csak adja oda még húsvét előtt, hogy legyen miben sütni-főzni.