A krónikák mindeddig 42, a náci vezér elleni merényletkísérletet, illetve tervet jegyeztek fel, a mostani – amelyről Charlotte Chandler a Dietrichről írt, a napokban megjelent életrajzi könyvében számolt be – immár a 43-ik. Erről mindeddig senki nem tudott, Chandler a könyvhöz szükséges kutatások során bukkant rá a filmbe illő tervről szóló dokumentumokra. 

Marlene Dietrich 1930-ban – három évvel azelőtt, hogy Hitler birodalmi kancellár lett – a Heinrich Mann regénye alapján készült, A kék angyal című filmben Lola szerepében vált egy csapásra világsztárrá. Nem sokkal a nácik hatalomra kerülése után Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels pénzt és hírnevet ígérve megpróbálta hazacsábítani a náci diktátor által csodált színésznőt, aki – több kollégájától eltérően – ellenállt a "barna diktátor" hívásának. Pontosabban – mint Charlotte Chandler mostani életrajzi könyvéből kitűnt – a harmincas évek második felétől a hazatérésre mégis csak egyfajta, sajátosan "dietrichi" forgatókönyvet tervezett. Az életrajzíró ezt az amerikai állampolgárságot felvett színésznő egyik szeretője, az ugyancsak színész és 2000-ben elhunyt ifjabb Douglas Fairbanks egyik leveléből tudta meg. 

Fairbanks elmondása szerint Marlene Dietrich "ördögi" tervet forgatott fejében arra, hogy a diktátort eltegye láb alól. Ezért azt tervelte ki, hogy látszólag mégis enged Goebbels arra vonatkozó ajánlatának, hogy karrierjét a harmadik birodalomban folytassa. Elhatározta ugyanakkor, hogy egyetlen "komoly" feltételt támaszt, konkrétan azt, hogy találkozhasson Hitlerrel. A többit a színésznő a következő szavakkal mondta el Fairbanksnek: "Elhitetem vele, hogy őrülten szerelmes vagyok belé". És arra is kész lett volna, hogy egészen a hálószobáig eljussanak. A "gyilkos fegyvert" pedig egy mérgezett hajtű jelentette volna. A hazatérésre végül kellő esély híján mégsem kerülhetett sor, pedig Marlene – mint Fairbanks áradozott – rendkívül bátor nő volt. "Meggyőződésem, hogy a terv végrehajtása érdekében életét is feláldozta volna" – fogalmazott a színész.

Dietrich bátorságára utal, hogy a háborúban több alkalommal is kockáztatta életét. Énekesnőként többször is az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz. "Gyakrabban volt a fronton, mint Eisenhower tábornok" – nyilatkozta róla Billy Wilder rendező, aki 1957-ben A vád tanúja című filmjét Marlene Dietrichhel a főszerepben forgatta. És Wilder szerint Dietrich egyszer arról beszélt neki, hogyha Eva Braun helyett ő lehetett volna az "idióta tapétázó" mellett, sok minden másként alakulhatott volna.