Ahogy a húsvét magyar neve is kifejezi, a negyvennapos böjt után vége a hústól való tartózkodásnak. Korábban valóban komolyan gondolták a húsvét előtti böjtös időszakot, amely hamvazószerdával kezdődően nagyszombaton este ért véget. A negyven nap alatt nem fogyasztottak húsételt, a hal megengedett volt, de többnyire asszalt gyümölcsöt, kenyeret, tésztát, zöldséget ettek. A hagyomány azonban mára jócskán megenyhült – noha ismét nagy divatja lett a rövidebb böjtöknek, a testi megtisztulásnak, és nem csak a hívők körében –, sokan csak a nagyhéten böjtölnek, a legszigorúbb böjti nap pedig a nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja. A nagyhét jeles napja a Zöldcsütörtök is, ilyenkor zöld böjti ételeket, spenótot, sóskát, zöld spárgát illik enni.

Noha Magyarországon a bárány nem annyira szerves része a húsvétnak, Európa már országaiban a bárányhús fogyasztása szorosan kötődik az ünnephez. Nálunk nagyobb szerep jut a sonkának. A sonka a hagyományos paraszti házaknál a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, a nagyböjt alatt pedig nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával. Ez a szokás pedig nagyon jól megmaradt: piackutatók adatai szerint országosan hétezer tonna főtt sonkát is képesek vagyunk megenni húsvét körül. A cikk folytatódik, kattintsanak.